A kommunikáció egy hálózaton a továbbító közegen (más néven médián) keresztül történik. Ez a közeg biztosítja azt a csatornát, amelyen keresztül az üzenet eljut a forrástól a célállomásig.
A modern hálózatok általában három különböző közeget használnak az eszközök összekapcsolására, illetve az adatok továbbítására. Amint az ábrán is látható, ezek a közegek a következők:
- fémvezetékek a kábelekben,
- üveg vagy műanyag szálak (optikai kábelek),
- vezeték nélküli átvitel.
A jel továbbításához szükséges kódolás minden átviteli közegen különböző. A fémvezetékeken az adatokat speciális mintáknak megfelelő elektromos impulzusokkal kódolják. Optikai átvitelnél az infravörös vagy a látható fény tartományában használt fény impulzusok adják a jeleket. A vezeték nélküli adatátvitelnél pedig az elektromágneses hullámok segítségével biztosítják a különböző biteket.
Az egyes adatátviteli közegek egyedi sajátosságokkal és előnyökkel rendelkeznek. Nem mindegyik hálózati közeg rendelkezik ugyanolyan tulajdonságokkal, illetve nem mindegyik alkalmas ugyanarra a célra. Az átviteli közeg megválasztásának szempontjai:
- a távolság, amelyen keresztül a közeg képes a jelet továbbítani,
- a környezet, ahol az átviteli közeget ki kell építeni,
- az adatok mennyisége, valamint az a sebesség, amellyel azokat továbbítani kell,
- a közeg anyag- és telepítési költsége.