A hálózatok gerincét alkotó eszközök összekapcsolására leginkább optikai kábelt használnak. Bármely más hálózati közeghez képest hosszabb távolságú és nagyobb sávszélességű adatátvitelt tesz lehetővé.

Az optikai szál egy rugalmas, de rendkívül vékony, átlátszó anyagú nagyon tiszta üveg (szilícium-dioxid), amely nem sokkal vastagabb az emberi hajszálnál. A bitek fényimpulzusként jelennek meg a szálon. A száloptikai kábel hullámvezetőként vagy 'fénycsőként' viselkedik amikor minimális veszteséggel továbbítja a fényt két végpont között.

A működés szemléltetésére képzeljünk el egy ezer méter hosszúságú üres papírhengert, amelynek a belseje tükörrel van bevonva, benne egy kis lézerpointert használnak Morze-kódok fénysebességgel történő továbbítására. A száloptikai kábel lényegében így működik, kivéve, hogy kisebb az átmérője és kifinomultabb fénykibocsátó és -fogadó technológiákat használ.

A réz vezetékekkel ellentétben az optikai kábel kisebb csillapítással képes a jeltovábbításra, valamint teljesen érzéketlen az EMI és az RFI okozta zavarokra.

Az optikai kábelnek jelenleg az alábbi négy ipari felhasználási területe létezik:

A tananyag a vállalati hálózatokban használt optikai kábelekre fekteti a hangsúlyt.