A Cisco Layer 3 kapcsolói a Cisco Express Forwarding (CEF) kapcsolást használják. Ez a továbbítási módszer meglehetősen bonyolult, de szerencsére, mint minden jó technológia, nagy része a "színfalak mögött" játszódik le. Általában nagyon kevés CEF konfigurálás szükséges egy Cisco eszközön.

Alapvetően, a CEF elválasztja egymástól a megszokott szoros kölcsönös függőséget a Layer 2 és Layer 3 döntéshozatalban. Amitől az IP-csomagok továbbítása lassú egy hálózati eszközön, az az, hogy állandóan oda-vissza kell hivatkozni a 2. és 3. rétegbeli szerkezetek között. Így amennyiben ezeket az adatszerkezeteket függetleníteni lehet, a továbbítás felgyorsulhat.

A CEF működésének két fő összetevője:

A FIB fogalmilag hasonló az irányítótáblához. A forgalomirányító az irányítótáblát használja, hogy meghatározza a legjobb útvonalat egy célhálózat felé a cél IP-cím hálózati része alapján. A CEF-nél a korábban cache-ben tárolt útvonal adatokat több adatstruktúrában tároljuk a CEF-kapcsoláshoz. Az adatstruktúrák optimalizált keresést nyújtanak a hatékony csomagtovábbításhoz. Egy hálózati készülék a FIB keresési táblát használja, hogy a célra vonatkozó döntéseket hozzon anélkül, hogy hozzáférne az irányítótábla caché-hez.

A FIB frissül, ha változás történik a hálózatban, és a változás után tartalmazni fogja az összes adott időpontban ismert útvonalat.

A szomszédsági táblázatok 2. rétegbeli következő ugrás címeket tartanak karban minden egyes FIB-bejegyzéshez.

Az elérhetőségi adatok (a FIB-táblázatban) és a továbbítási információk (a szomszédsági táblázatban) elválasztása számos előnnyel jár:

A CEF a Layer 3 kapcsolást végző Cisco eszközök többségén alapértelmezés szerint engedélyezve van.