Ahhoz, hogy megértsük az eszközök hálózaton való működését, meg kell néznünk az általuk használt címeket és az egyéb adatokat - méghozzá bináris alakban. Bináris ábrázolás esetén az információ megjelenítése csak egyesek és nullák segítségével történik. A számítógépek bináris adatokkal kommunikálnak. Bináris adatokkal sok más formátumú adat is megjeleníthető. Például ha billentyűzeten gépelünk, a betűk a képernyőn számunkra olvasható és érthető formában jelennek meg, de a számítógép számára binárisan tárolódnak és továbbítódnak. A betűket a számítógép az ASCII (American Standard Code for Information Exchange) kódtábla segítségével fordítja le.

Az ASCII táblában az "A" betűt binárisan a 01000001 jelenti, a kisbetűs "a" pedig 01100001. Az 1. ábra ASCII fordítójával próbáljuk ki a karakterek binárissá alakítását.

Habár a betűk bináris formájával általában nem szükséges foglalkoznunk, az IP-címzéshez mégis fontos értenünk a bináris ábrázolást. Egy hálózat minden eszközét egyedi bináris címmel kell azonosítani. IPv4 hálózatokon ez a cím egy 32 bitből (egyesekből és nullákból) álló sorozat. A hálózati rétegben a csomagoknak ezt az egyedi azonosítót kell tartalmazniuk a forrás- és célrendszerek azonosítására is. Ezért egy IPv4 hálózatban minden csomag tartalmaz egy 32 bites forrás és egy 32 bites célcímet a harmadik réteg fejlécében.

Legtöbbünknek egy 32 bites bitsorozatot nagyon nehéz értelmezni és még nehezebb megjegyezni. Ezért az IPv4-címeket bináris helyett pontokkal elválasztott (pontozott) decimális formátumban használjuk. Ez azt jelenti, hogy minden byte (oktett) egy-egy 0 és 255 közé eső decimális szám lesz. Ennek megértéséhez a binárisból decimálisba történő átalakítással kell megismerkednünk.

A helyiérték

A binárisból decimálisba történő átalakításhoz szükség van a számrendszerek egyik matematikai alapjának, a helyiérték fogalmának megértésére. A helyiérték azt jelenti, hogy egy számjegy különböző értékeket képvisel attól függően, hogy melyik helyen áll a számon belül. A helyiértéket használó rendszerben a számrendszer alapszámát időnként radixnak is hívják. A tízes számrendszer radixa a 10. Kettes számrendszerben pedig 2 a radix. A radix és az alapszám kifejezések egyenértékűek, vegyesen használhatjuk őket. Pontosabban fogalmazva egy számjegy által jelölt számérték azt jelenti, hogy az alapszámot annyiadik hatványon vesszük, ahányadik helyen a számjegy áll, majd megszorozzuk a számjegy értékével. A következő példák segítenek megérteni a rendszer működését.

A decimális 192 esetén az 1-es szám által képviselt számérték 1*10^2 (1 szorozva 10 a másodikon). Ez az 1-es a hétköznapi szóhasználatban "százasoknak" nevezett helyiértéken áll. A helyiérték ezt alap^2 helynek nevezi, mert az alap, vagy radix a 10, a hatvány pedig a 2. A 9 értéke 9*10^1 (9 szorozva 10 az első hatványon). A 192 szám helyiértékei a 2. ábrán láthatók.

A helyiérték rendszer szerint a 10-es számrendszerben a 192 így néz ki:

192 = (1 * 10^2) + (9 * 10^1) + (2 * 10^0)

vagy

192 = (1 * 100) + (9 * 10) + (2 * 1)