Az IPv6 egyedi cím egy IPv6-képes eszköz interfészét azonosítja. Az egyedi címre küldött csomagot az az interfész fogadja, amelyhez a címet rendelték. Az IPv4-hez hasonlóan a forrás IPv6-címnek is egyedi címnek kell lennie. A cél IPv6-cím lehet akár egyedi, akár multicast cím is.
Hatféle IPv6 egyedi cím típust különböztetünk meg.
Globális egyedi cím (global unicast)
A globális unicast cím a publikus IPv4-címekre hasonlít. Az ilyen címek globálisan egyedi, interneten továbbítható címek. A globális unicast címeket konfigurálhatjuk statikusan, vagy kioszthatjuk dinamikusan is. Az IPv4 DHCP-hez képest néhány fontos különbség van abban, hogy az eszköz hogyan kapja meg dinamikusan az IPv6-címét.
Adatkapcsolati szinten helyi (link-local)
A link-local címeket az azonos helyi kapcsolaton levő eszközökkel történő kommunikációra használják. IPv6-nál a kapcsolat kifejezés az alhálózatra vonatkozik. A link-local címek csak egyetlen kapcsolatra korlátozódnak. Az egyediségüket csak a kapcsolaton belül kell biztosítani, mert azon túlra nem továbbítódnak. Vagyis a forgalomirányítók link-local forrás- vagy célcímekkel rendelkező csomagokat nem továbbítanak.
Visszacsatolás (loopback)
A loopback címet arra használja az állomás, hogy saját magának küldhessen csomagot, az ilyen címet fizikai interfészhez nem rendelhetjük. Az IPv4 loopback címhez hasonlóan egy IPv6 loopback címet is megpingelhetünk a helyi állomás TCP/IP konfigurációjának leteszteléséhez. Az IPv6 loopback cím az utolsó bit 1-esét kivéve csupa nulla, ami ::1/128 vagy tömörített formában csak ::1.
Meghatározatlan (unspecified) cím
A meghatározatlan cím csupa nullákból áll, tömörített formátumban ::/128 vagy csak simán ::. Nem rendelhető hozzá interfészhez és IPv6 csomagnak csak forráscíme lehet. Akkor láthatunk meghatározatlan címet forráscímként, amikor az eszköz még nem rendelkezik végleges IPv6-címmel, vagy ha a csomag forrása a cél számára lényegtelen.
Egyedi helyi (egyedi lokális, unique local)
Az IPv6 egyedi lokális címek mutatnak némi hasonlóságot az IPv4 RFC 1918 privát címeivel, de van néhány lényeges különbség is közöttük. Az egyedi lokális címeket helyi címzésre használják egy adott helyen vagy korlátozott számú helyszínek között. Az ilyen címeket a globális IPv6 hálózatba nem szabad továbbítani. Az egyedi lokális címek tartománya FC00::/7 és FDFF::/7 közötti.
IPv4-ben a privát címek használatát NAT/PAT megoldással kombinálva egyfajta több az egyhez címfordítást kapunk a privát és publikus címek között. Ezt a technológiát az IPv4-címtartomány korlátozott mérete miatt használjuk. Számos telephely az RFC 1918 címek privát tulajdonságát használja ki arra is, hogy biztonságosabbá tegye a hálózatát, vagy elrejtse azt a biztonsági támadások elől. Ezeknek a technológiáknak azonban nem ez a célja, az IETF javaslata szerint a megfelelő biztonsági megoldásokat az internetre kapcsolódó forgalomirányítón kell megvalósítani. Bár az IPv6 helyspecifikus címzést is biztosít, az viszont nem arra való, hogy segítsen elrejteni IPv6-képes eszközeinket az internet elől. Az IETF továbbra is azt javasolja, hogy az eszközeink elérésének korlátozását a legjobb gyakorlat szerinti biztonsági módszerekkel valósítsuk meg.
Megjegyzés: Az IPv6 eredeti specifikációja tartalmazott helyen belüli (site-local) címeket hasonló célra, az FEC0::/10 tartományban. A specifikáció számos kétértelműsége miatt az IETF visszavonta a site-local címeket az egyedi lokális címek javára.
Beágyazott IPv4
Az utolsó egyedi címtípus a beágyazott IPv4-cím. Az ilyen címeket az IPv4-ről IPv6-ra történő átállás elősegítésére használjuk. A beágyazott IPv4-címek túlmutatnak a kurzus anyagán.