A VLSM-folyamat jobb megértésének érdekében vegyük újból az előző példát.
Ahogy azt az 1. ábra is mutatja, az előző példában a 192.168.20.0/24 hálózat lett nyolc egyenlő méretű alhálózatra bontva, melyekből hét került kiosztásra. Négy alhálózat LAN-okhoz lett felhasználva és három alhálózat a forgalomirányítók közötti WAN-kapcsolatokhoz. Emlékeztetőül, a jelentős címveszteség a WAN-kapcsolatok alhálózatain volt, mert ott csak két címre volt szükség: egy-egy a két forgalomirányító interfészre. Ennek a veszteségek elkerülésére használhatunk VLSM-et, hogy a WAN-kapcsolatokhoz kisebb méretű alhálózatokat rendeljünk.
Ahhoz, hogy a WAN-kapcsolatokhoz kisebb méretű alhálózatokat hozzunk létre, az egyik alhálózatot bontjuk tovább. A 2. ábrán a 192.168.20.224/27 az utolsó alhálózat, ezt fogjuk most továbbosztani.
Ne feledjük, hogy amikor a szükséges állomáscímek száma az ismert, akkor a 2^n-2 (ahol n a megmaradó állomásbitek száma) összefüggést használhatjuk. Ahhoz, hogy két kiosztható címünk legyen, 2 állomásbitnek kell maradnia az állomásazonosító részben.
2^2 – 2 = 2
Mivel a 192.168.20.224/27 címtartományban 5 állomásbit van, ezért 3 bitet vehetünk kölcsön, így az állomás részben 2 bit marad.
Itt a számítások teljesen megegyeznek a hagyományos alhálózatok kialakításánál látottakkal. Biteket veszünk kölcsön és meghatározzuk az alhálózati tartományokat.
Ahogy azt a 2. ábra mutatja, a VLSM alhálózatszámítási módszer a WAN igényeinek megfelelően csökkenti le az alhálózatonkénti állomáscímek számát. A 7. alhálózat további alhálózatokra bontása létrehozza még a 4., 5. és 6. alhálózatokat, melyek további hálózatok, vagy WAN-kapcsolatok kialakítására alkalmasak.