A közvetlen kapcsolás egyik előnye, hogy a kerettovábbítás hamarabb megkezdődik, mint a tárol-és-továbbít módszer esetén. A közvetlen kapcsolás két fő formája: a gyorstovábbítás és a töredékmentes továbbítás.
Gyorstovábbítás (rapid frame forwarding)
Amint az ábrán is látható, közvetlen kapcsolás esetén a továbbítási döntés a cél MAC-cím beérkezése után azonnal meghozható, a kapcsolónak nem kell megvárni a keret további részeinek megérkezését.
A mai modern MAC-vezérlők és ASIC-áramkörök a közvetlen továbbítást használó kapcsolók számára is lehetővé teszik a keret fejrészének további gyors vizsgálatát, amennyiben erre szükség van egyéb szűrési megfontolásból. Például, a kapcsoló elemezheti az első 14 bájtot (cél MAC-cím, forrás MAC-cím és típus mezők), és vizsgálhat további 40 bájtot, hogy még az IPv4 3. és 4. rétegbeli funkcióknál is kifinomultabb szabályokat valósítson meg.
A közvetlen kapcsolás nem dobja el a hibás kereteket, ezek is továbbításra kerülnek a többi hálózati szegmens felé. Ha túl magas a hibaarány a hálózatban (sok a rossz keret), a közvetlen kapcsolás negatív hatással lehet a sávszélességere, bedugítva azt sérült és hibás keretekkel.
Töredékmentes továbbítás (Fragment Free forwarding)
A töredékmentes továbbítás a közvetlen kapcsolás módosított változata, amikor a kapcsoló megvárja az ütközési ablak (64 bájt) beérkezését a keret továbbításának megkezdése előtt. Ez azt jelenti, hogy minden keret első része (az adattartalomig bezárólag) ellenőrzésre kerül töredezettség szempontjából. A töredékmentes továbbítási módszer jobb hibaellenőrzést biztosít, mint a gyorstovábbítás, és gyakorlatilag nem növeli a késleltetést.
A közvetlen kapcsolás kis késleltetési ideje előnyt jelent a szélsőséges igényeket támasztó, nagy számítási teljesítményű alkalmazások számára, amelyek 10 ms-nál kisebb késleltetést követelnek meg.