Az összes DHCPv4-tranzakcióhoz a DHCPv4-üzenet formátuma használatos. A DHCPv4-üzenetek beágyazása az UDP szállítási protokollon belül történik. A kliens által küldött DHCPv4-üzenetek az UDP 68-as forrásportját, illetve 67-es célportját használják. A szerver által a kliensnek küldött DHCPv4-üzenetek pedig az UDP 67-es forrásportját, illetve 68-as célportját használják.
Az ábrán egy DHCPv4-üzenet formátuma látható. A mezők nevei az alábbiak:
- Műveleti (OP) kód - Meghatározza az üzenet általános típusát. Az 1-es érték a kérést, míg a 2-es érték a választ jelöli.
- Hardver típusa - Felismeri a hálózaton használt hardver típusát. Az 1-es például az Ethernetet, a 15-ös a Frame Relay-t, a 20-as pedig a soros vonalat jelöli. Ezek megegyeznek az ARP-üzenetekben is használatos kódokkal.
- Hardvercím hossza - A cím hosszát határozza meg.
- Ugrásszám - Az üzenetek továbbítását szabályozza. Kérések továbbítása előtt a kliens 0-ra állítja az értékét.
- Tranzakciós azonosító - Arra használja a kliens, hogy a kérést összevesse a DHCPv4-szerverektől kapott válaszokkal.
- Másodperc - Meghatározza a kliens bérletindítási vagy -megújítási kísérlete óta eltelt másodpercek számát. A DHCPv4-szerverek a válaszok prioritási sorrendjének megadására használják, ha a klienskérések száma kimagaslóan nagy.
- Jelzőbitek - Olyan kliensek használják, amelyek nem ismerik a saját IPv4-címüket a kérés elküldésekor. A 16 bitből csupán az egyik van használatban; ez a szórási jelzőbit. Amennyiben ennek a mezőnek az értéke 1, az a kérést fogadó DHCPv4-szervernek vagy -közvetítőnek azt jelenti, hogy a választ szórással kell elküldeni.
- Kliens IP-címe - A kliens által használható érvényes cím, amelyet a bérlet megújításakor használ, nem pedig a cím megszerzése során. A kliens akkor és csak akkor helyezi a saját IPv4-címét ebbe a mezőbe, amennyiben érvényes IPv4-címmel rendelkezik lekötött állapotban. Ellenkező esetben a mező értékét 0-ra állítja.
- Saját IP-cím - A szerver használja, hogy IPv4-címet osszon ki a kliensnek.
- Szerver IP-címe Arra használja a szerver, hogy meghatározza annak a szervernek a címét, amelyet a kliensnek használni kell a rendszerindítási folyamat következő lépése során. Lehet ugyanaz vagy más is, mint az eredeti küldő szerver címe. A küldő szerver saját IPv4-címe mindig szerepel egy különleges mezőben, amelyet szerverazonosító (Server Identifier) DHCPv4-opciónak neveznek.
- Átjáró IP-címe - Útbaigazítja a DHCPv4-üzeneteket, amennyiben DHCPv4-közvetítők is érintettek a folyamatban. Az átjáró címe megkönnyíti a kliens és a szerverek közötti, DHCPv4 kérésekből és válaszokból álló DHCPv4-kommunikációt, amennyiben azok különböző alhálózaton vagy hálózatokon találhatóak.
- Kliens hardveres címe - Meghatározza a kliens fizikai rétegét.
- Szerver neve: - A DHCPOFFER és DHCPACK üzeneteket küldő szerver használja. Ebben a mezőben opcionálisan szerepelhet a saját neve. A név lehet egy egyszerű szöveges becenév vagy egy DNS-tartománynév, mint például a dhcpserver.netacad.net.
- Indítófájl neve - A kliens opcionálisan használhatja a DHCPDISCOVER üzenetet egy konkrét betöltőfájl-típus kéréséhez. A szerver egy DHCPOFFER üzenetben adja meg az indítófájl teljes könyvtár- és fájlnevét.
- DHCP-opciók - Tartalmazza a DHCP-opciókat, beleértve a DHCP alapvető működéséhez szükséges különféle paramétereket. A mező hosszúsága változó. Kliens és szerver egyaránt használhatja ezt a mezőt.