Mi a DHCP-közvetítő?
Az összetett, hierarchikus hálózatokban a vállalati szerverek általában egy szerverfarmon találhatók. Ezek a szerverek DHCP, DNS, TFTP és FTP szolgáltatásokat nyújthatnak a hálózat számára. A hálózati kliensek jellemzően nincsenek egy alhálózaton ezekkel a szerverekkel. A kliensek gyakran szórásos üzenetek segítségével találják meg a szervereket, és veszik igénybe az általuk kínált szolgáltatásokat.
Az 1. ábrán a PC1 szórásos üzenet segítségével próbál IPv4-címet szerezni egy DHCP-szervertől. Ebben a példában az R1 forgalomirányító nincs beállítva, hogy DHCPv4-szerverként működjön, így a szórást sem továbbítja. Mivel a DHCPv4-szerver egy másik hálózaton van, ezért a PC1 nem kaphat IP-címet a DHCP segítségével.
A 2. ábrán a PC1 megpróbálja megújítani az IPv4-címét. Ezt az ipconfig /release parancs kiadása teszi lehetővé. Vegyük észre, hogy az IPv4-cím felszabadítása után a 0.0.0.0 cím jelenik meg. Ezután az ipconfig /renew parancs kiadása következik. Ennek következtében a PC1 egy szórásos DHCPDISCOVER üzenetet küld szét. A parancs kimenetéből látszik, hogy a PC1 nem képes megtalálni a DHCPv4-szervert. Mivel a forgalomirányítók nem továbbítják a szórásos üzeneteket, ezért a kérés sikertelen.
A probléma megoldására a rendszergazdák DHCPv4-szervereket adhatnak az összes alhálózathoz. Ugyanakkor ezen szolgáltatások több számítógépen történő futtatása többletköltséget és adminisztratív többletmunkát eredményez.
Ennél jobb megoldás lehet egy Cisco IOS segédcím (helper address) beállítása. Ez lehetővé teszi, hogy egy forgalomirányító DHCPv4-szórásokat továbbítson a DHCPv4-szerver felé. Amikor a forgalomirányító továbbküldi a címkéréseket, DHCPv4-közvetítőként működik. A példában szereplő topológiában a PC1 egy szórásos kéréssel próbál egy DHCPv4-szervert találni. Ha az R1 forgalomirányító DHCPv4-közvetítőként lenne beállítva, a kérést a 192.168.11.0 alhálózaton található DHCPv4-szerver felé továbbítaná.
Az R1 forgalomirányító szórást fogadó interfészének beállítása a 3. ábrán látható ip helper-address interfész konfigurációs paranccsal történik. Az egyetlen beállítható paraméter a DHCPv4-szerver címe.
Amikor az R1 forgalomirányító DHCPv4-közvetítőként van beállítva, elfogadja a DHCPv4-szolgáltatásra vonatkozó szórásos kéréseket, majd egyedi címzéssel továbbküldi azokat a 192.168.11.6 IPv4-címre. A show ip interface paranccsal ellenőrizhető a konfiguráció.
Ahogy a 4. ábrán is látszik, a PC1 így már kaphat IPv4-címet a DHCPv4-szervertől.
Nem csupán a DHCPv4-szolgáltatás esetében állítható be, hogy a forgalomirányító közvetítsen. Alapesetben az ip helper-address parancs hatására a készülékek a következő nyolc UDP alapú szolgáltatás forgalmát közvetítik:
- 37-es port: idő
- 49-es port: TACACS
- 53-as port: DNS
- 67-es port: DHCP/BOOTP kliens
- 68-as port: DHCP/BOOTP szerver
- 69-es port: TFTP
- 137-es port: NetBIOS névszolgáltatás
- 138-as port: NetBIOS datagram szolgáltatás
Az 5. ábrán található parancsszimulátor segítségével a megfelelő forgalomirányítón beállíthatók a DHCPv4-közvetítő parancsok, így a PC3 kaphat IPv4-címet a DHCPv4-szervertől. Vegyük alapul az 1. ábrán látható hálózat topológiáját!