Minden hálózatba kötött állomásnak egyedi IP-címmel kell rendelkeznie, hogy más eszközökkel kommunikálhasson. Az IP-címek statikus kiosztása nagyméretű hálózatok esetében adminisztratív terhet jelent, de ez kiküszöbölhető, ha az IPv4- és IPv6-címek kiosztása dinamikusan történik, a DHCPv4 és a DHCPv6 segítségével.
A DHCPv4 három különböző kiosztási módot támogat, hogy megfelelő rugalmasságot biztosítson az IP-címek kiosztásánál:
- Manuális kiosztás - A rendszergazda egy előre kiosztott IPv4-címet rendel a klienshez, a DHCPv4 kizárólag az IPv4-címet kommunikálja az eszköz felé.
- Automatikus kiosztás - A DHCPv4 automatikusan hozzárendel egy statikus IPv4-címet az eszközhöz, amelyet a rendelkezésre álló címkészletből választ ki, méghozzá állandó jelleggel. Nincs szó bérletről, a számítógéphez mindig ez a cím lesz hozzárendelve.
- Dinamikus kiosztás - A rendelkezésre álló címkészletből a DHCPv4 dinamikusan kioszt vagy bérbe ad egy IPv4-címet a szerver által meghatározott, vagy a kliens által igényelt ideig.
A dinamikus kiosztás a legelterjedtebb DHCPv4-eljárás, amely számos különböző csomag cseréjét foglalja magában a DHCPv4-szerver és a DHCPv4-kliens között. Ennek eredményeként a kliens érvényes címadatokhoz jut, amelyeket egy előre meghatározott időszakra bérel.
A klienstől származó (DHCPDISCOVER, DHCPREQUEST) üzenetek elküldése szórással történik, hogy a hálózaton lévő összes DHCPv4-szerver értesüljön a címadatok igényléséről és fogadásáról. A DHCPv4-szerverről származó (DHCPOFFER, DHCPACK) üzenetek elküldése egyedi címzéssel történik, közvetlenül az adatokat kérő kliens felé.
Az IPv6 globális egyedi címek dinamikus kiosztására viszont két módszer is létezik:
- SLAAC
- Állapottartó DHCPv6
Állapotmentes automatikus konfiguráció esetén a kliens az RA-üzenetben szereplő információk segítségével automatikusan kiválasztja és beállítja az egyedi IPv6-címét. Az állapotmentes DHCPv6 opció értesíti a klienst, hogy az RA-üzenet információit kell használnia a címzéshez, de a többi konfigurációs beállítást a DHCPv6-szerver bocsátja a rendelkezésére.
Az állapottartó DHCPv6 nem sokban különbözik a DHCPv4-től. Ebben az esetben az RA-üzenet jelzi a kliensnek, hogy ne használja az RA-üzenet információit. Így minden címzési és konfigurációs adatot egy DHCPv6-szervertől kell megszereznie. A DHCPv6-szerver gondoskodik az IPv6 állapotinformációik karbantartásáról. Ez hasonlít arra, ahogy a DHCPv4-szerver osztja ki az IPv4-címeket.
Ha a DHCP-szerver és a kliens eltérő hálózaton vannak, akkor szükség van egy DHCPv6-közvetítő beállítására. A közvetítő az egy LAN-szegmensből származó konkrét szórásos üzeneteket küldi tovább egy másik LAN-szegmensen található konkrét szerver felé. (Ebben az esetben a DHCP-üzenet továbbküldése történne meg egy DHCP-szerver felé.)
A DHCPv4-hez és a DHCPv6-hoz kapcsolódó problémák hibaelhárítása ugyanazokat a feladatokat foglalja magában:
- A címütközések feloldása.
- A fizikai kapcsolat ellenőrzése.
- A kapcsolat statikus IP-címmel történő ellenőrzése.
- A kapcsolóportok beállításainak ellenőrzése.
- Az egy alhálózaton vagy VLAN-on belüli működés ellenőrzése.