A NAT terminológiájában a belső hálózat azoknak a hálózatoknak az összessége, amelyek a fordítás tárgyát képezik. A külső hálózat kifejezés minden más hálózatra vonatkozik.
Amikor a NAT-ot használjuk, az IPv4-címeket különböző elnevezésekkel illetjük az alapján, hogy azok a belső hálózaton, vagy a nyilvános hálózaton (interneten) vannak, és hogy a forgalom bejövő vagy kimenő.
A NAT a címek négy típusát használja:
- belső helyi cím
- belső globális cím
- külső helyi cím
- külső globális cím
Amikor meghatározzuk, hogy milyen típusú címet használunk, fontos megjegyezni, hogy a NAT terminológiát mindig a lefordított címmel rendelkező készülék szempontjából alkalmazzuk:
- Belső cím - Annak az eszköznek a címe, amelyet lefordít a NAT.
- Külső cím - A céleszköz címe.
A NAT ezen felül a helyi (lokális) vagy a globális fogalmát is használja a címek tekintetében:
- Helyi (lokális) cím - A helyi cím bármely olyan cím, amely a hálózat belső részén jelenik meg.
- Globális cím - A globális cím olyan cím, amely a hálózat külső részén jelenik meg.
Az ábrán a PC1-nek egy belső helyi címe van, a 192.168.10.10. A PC1 szemszögéből nézve a webszervernek külső címe van, ez a 209.165.201.1. Ha csomagokat küldünk a PC1-ről a webszerver globális címére, a PC1 belső helyi címe a 209.165.200.226-ra (belső globális cím) fordítódik le. A külső eszköz címe általában nem kerül fordításra, mert az általában egy nyilvános IPv4-cím.
Figyeljük meg, hogy a PC1 különböző lokális és globális címmel rendelkezik, míg a webszervernek ugyanaz a nyilvános IPv4-címe van mindkét célra! A webszerver szemszögéből nézve a PC1-től induló forgalom úgy tűnik, hogy a 209.165.200.226 címről, a belső globális címről származik.
A ábrán R2-vel jelölt NAT-forgalomirányító a demarkációs pont a belső és külső hálózatok között, valamint a helyi és a globális címek között.