A NAT-nak három típusa van:
- Statikus címfordítás (statikus NAT) - Egy-az-egyhez típusú hozzárendelés a helyi és a globális címek között.
- Dinamikus címfordítás (dinamikus NAT) - Több-a-többhöz típusú hozzárendelés a helyi és a globális címek között.
- Port címfordítás (Port Address Translation, PAT) - Több-az-egyhez típusú megfeleltetés a helyi és a globális címek között. Ezt a módszert túlterhelésként (NAT overloading) is ismerjük.
Statikus NAT
A statikus NAT egy-az-egyhez típusú összerendelést használ a helyi és globális címek között. Ezeket a leképezéseket a hálózati rendszergazda állítja be, és állandóak maradnak.
Az ábrán az R2 van beállítva az Svr1, a PC2 és a PC3 belső helyi címének statikus leképezésre. Amikor ezek az eszközök forgalmat küldenek az internetre, a belső helyi címeiket átfordítja a beállított belső globális címekre. A külső hálózatok felé ezek az eszközök publikus IPv4-címekkel rendelkeznek.
A statikus NAT különösen hasznos olyan webszerverek és egyéb eszközök számára, amelyeknek egy állandó, interneten keresztül is elérhető cím kell. Ilyen például egy vállalati webszerver. Szintén hasznos olyan eszközök esetében, amelyeknek az arra jogosult, de telephelyen kívül tartózkodó személyzet számára hozzáférhetőnek kell lenniük, de az internetes nagyközönség számára nem. A hálózati rendszergazda például a PC4-ről beléphet SSH-val a Svr1-re annak belső globális címén (209.165.200.226). Az R2 lefordítja ezt a belső globális címet a belső helyi címre, majd a rendszergazda munkamenetét csatlakoztatja az Svr1-re.
A statikus NAT megköveteli, hogy az összes egyidejű felhasználói munkamenethez elegendő nyilvános cím álljon rendelkezésre.