Az előző példában a kliens portszámok, az 1331 és 1555, nem változtak a NAT-képes forgalomirányítónál. Ez nem túl valószínű forgatókönyv, mert jó esély van arra, hogy ezek a portszámok már más aktív munkamenetekhez tartoznak.
A PAT megpróbálja megőrizni az eredeti forrásportot. Ha azonban az eredeti forrásport már használatban van, akkor a PAT az első szabad portszámot rendeli hozzá a megfelelő portcsoport (0-511, 512-1023 vagy 1024-65535) elejéről. Ha nincs több használható portszám, de egynél több külső IP-cím áll rendelkezésre, akkor PAT a következő IP-címre lép tovább, és újfent megpróbálja kiosztani az eredeti forrásportot. A folyamat mindaddig folytatódik, míg a portok és a külső IP-címek egyaránt el nem fogynak.
A PAT működésének megtekintéséhez kattintsunk a lejátszás gombra!
Az animáción az állomások ugyanazt az 1444-es portszámot választották. Ez elfogadható a belső címek esetében, mert az állomásoknak egyedi privát IP-címe van. Ugyanakkor a NAT-ot végző forgalomirányítónál a port számát meg kell változtatni, ellenkező esetben a két különböző állomásról érkező csomagok azonos forráscímmel lépnének ki az R2-ből. Ebben a példában a PAT a következő elérhető portot (1445) rendeli hozzá a második gép címéhez.