A korábbi beállításokat felhasználva, az ábra bemutatja a statikus NAT fordítási folyamatát a kliens és a webszerver között. A statikus fordítások általában akkor használhatók, ha a klienseknek a külső hálózatról (internet) kell elérniük a belső hálózaton lévő szervereket.
1. A kliens kapcsolatot kíván létesíteni a webszerverrel. Kiküld egy csomagot a webszerver felé a 209.165.201.5 nyilvános IPv4-célcímet használva. Ez a webszerver belső globális címe.
2. Az első csomagnál, amit megkap a klienstől a külső NAT-interfészén, az R2 ellenőrzi a címfordítási táblát. A cél IPv4-cím megtalálható a címfordítási táblában, és lefordítandó.
3. Az R2 lecseréli a 209.165.201.5 belső globális címet a 192.168.10.254 belső helyi címre. Az R2 ezután továbbítja a csomagot a webszerver felé.
4. A webszerver fogadja a csomagot, és válaszol a kliensnek a belső helyi címéről (192.168.10.254).
5a. Az R2 megkapja a webszervertől érkező csomagot a belső NAT interfészén, a webszerver belső helyi címével (192.168.10.254) mint forráscímmel.
5b. Az R2 ellenőrzi a címfordítási táblázatot a belső helyi cím fordításához. A cím megtalálható a címfordítási táblázatban. Az R2 lefordítja a forráscímet a 209.165.201.5 belső globális címre, majd kiküldi a csomagot a Serial 0/1/0 interfészen a kliens felé.
6. A kliens megkapja a csomagot, és folytatja a párbeszédet. A NAT-forgalomirányító minden egyes csomagon végrehajtja a 2. és 5b. közti lépéseket. (A 6. lépés nem látható az ábrán.)