Míg a statikus NAT állandó leképezést biztosít a belső helyi cím és egy belső globális cím között, addig a dinamikus NAT lehetővé teszi az automatikus leképezést a belső helyi címek és a belső globális címek között. Ezek a belső globális címek jellemzően nyilvános IPv4-címek. A dinamikus NAT egy nyilvános IPv4-címekből álló címcsoportot vagy készletet használ a fordításhoz.
A dinamikus NAT a statikushoz hasonlóan a NAT-ban részt vevő külső és belső interfészek beállítását igényli. Azonban míg a statikus NAT állandó leképezést hoz létre egyetlen címre, addig a dinamikus NAT egy címkészletet használ.
MEGJEGYZÉS: A publikus és privát IPv4-címek közötti fordítás messze a leggyakoribb NAT használati mód. Címfordítás azonban bármilyen két között is történhet.
Az ábrán látható példa szerinti topológiában van egy belső hálózat, amelynek címei az RFC 1918 privát címtartományból származnak. Az R1 forgalomirányítóhoz két LAN kapcsolódik, a 192.168.10.0/24 és a 192.168.11.0/24. Az R2 határ-forgalomirányító dinamikus NAT-ra van beállítva, a 209.165.200.226-tól a 209.165.200.240-ig terjedő nyilvános IPv4-címekből álló készletet használva.
A nyilvános IPv4-címekből álló készlet (belső globális címkészlet) rendelkezésre áll a belső hálózat bármely eszköze számára, beérkezési sorrend alapján. A dinamikus NAT esetében egy belső cím kerül fordításra egyetlen külső címre. Az ilyen típusú fordításnál elegendő címnek kell lenni a készletben ahhoz, hogy kielégíthesse az összes belső eszközt, amelyek ugyanabban az időben igénylik a hozzáférést a külső hálózathoz. Ha a készlet minden címe használatban van, az eszköznek várnia kell egy szabad címre, mielőtt elérné a külső hálózatot.