A PAT konfigurálása egyetlen publikus IPv4-cím esetén
Az 1. ábra topológiája egy olyan PAT-megvalósítást mutat, ahol egyetlen nyilvános IPv4-címet használunk a címfordításhoz. A példában az összes 192.168.0.0/16 hálózaton lévő (az ACL 1-re illeszkedő) gép, amely a forgalmat az R2 forgalomirányítón keresztül küldi az internetre, lefordításra kerül a 209.165.200.225 címre (az S0/1/0 interfész IPv4-címére). Az adatfolyamokat a címfordítási táblában a portszámok fogják azonosítani, mivel az overload kulcsszót használták.
A 2. ábra mutatja a követendő lépéseket a PAT egyetlen IPv4-címmel való konfigurálásához. Ha csak egyetlen nyilvános IPv4-cím áll rendelkezésre, a túlterheléses konfiguráció a publikus címet általában a külső interfészhez rendeli hozzá, amely összeköttetést biztosít a szolgáltatóval. Minden belső cím erre az egyetlen IPv4-círe lesz lefordítva, ahogy kilép a külső interfészen.
1. lépés: Adjunk meg egy ACL-t, hogy engedélyezzük a lefordítandó forgalmat.
2. lépés: Konfiguráljuk a forrás címfordítást az interface és overload kulcsszavakkal. Az interface kulcsszó azonosítja, hogy melyik interfész IP-címét használjuk, amikor lefordítjuk a belső címeket. Az overload kulcsszó utasítja a forgalomirányítót, hogy kövesse nyomon a portszámokat minden egyes címfordítási bejegyzésnél.
3. lépés: Határozzuk meg, melyek a belső interfészek a NAT viszonylatában. Ez minden olyan interfész, amely a belső hálózathoz csatlakozik.
4. lépés: Határozzuk meg, melyik a külső interfész a NAT viszonylatában. Ez ugyanaz az interfész, mint amit a 2. lépésben a forrás címfordítási utasításnál azonosítottunk.
A konfiguráció hasonló a dinamikus NAT-hoz, kivéve, hogy egy készlet neve helyett az interface kulcsszót használjuk a külső IPv4-cím azonosítására. Ezért nincs NAT-címkészlet definiálva.
Használjuk a parancsszimulátort a 3. ábrán, hogy beállíthassuk a PAT egyetlen címmel történő használatát az R2-n!