Az IPv6 egyedi lokális címek (Unique Local Addresses, ULA) mutatnak némi hasonlóságot az IPv4 RFC 1918 privát címeivel, de van néhány lényeges különbség is közöttük. Az ULA mögötti szándék az, hogy IPv6-címtartományt biztosítson egy helyi telephelyen belüli kommunikációhoz. Ez nem azt jelenti, hogy további IPv6-címtartományt biztosítana, és az sem célja, hogy a biztonság szintjét növelje.
Amint az ábrán látható, az ULA előtagja FC00::/7, ami az első hextett FC00-tól FDFF-ig terjedő tartományát jelenti. A következő bit értéke 1-es, ha az előtagot helyileg rendelték hozzá. A 0 beállítást valószínűleg a jövőben fogják meghatározni. A következő 40 bit egy globális azonosító, amit egy 16-bites alhálózati azonosító követ. Ez az első 64 bit összességében adja ki az ULA előtagját. Ez meghagyja a fennmaradó 64 bitet az interfészazonosító, vagy az IPv4 esetében az állomásazonosító rész számára.
Az egyedi lokális címeket az RFC 4193 határozza meg. Az ULA-kat lokális IPv6-címként is ismerik (nem tévesztendő össze az IPv6 link-local címekkel) és számos jellemzőjük van, többek között:
- Lehetővé teszi a telephelyek összevonását vagy magánjellegű összekapcsolását anélkül, hogy bármilyen címütközést okozna, esetleg azon interfészek újracímzését igényelné, amelyek használják ezeket az előtagokat.
- Nem függ egyetlen szolgáltatótól sem, és felhasználható a kommunikációhoz bármilyen internetkapcsolat nélküli telephelyen belül.
- Nem irányítható az interneten keresztül, azonban, ha véletlenül kiszivárog a forgalomirányítás vagy a DNS miatt, akkor nincs ütközés más címekkel.
Az ULA nem annyira egyértelmű, mint az RFC 1918 címek. Ellentétben a privát IPv4-címekkel, az IETF-nek nem volt szándéka, hogy egyfajta NAT-ot használjunk az egyedi lokális címek és az IPv6 globális egyedi címek közötti fordításhoz.
Az IPv6 egyedi lokális címek megvalósítását és lehetséges felhasználását továbbra is vizsgálja az internetes közösség. Az IETF például azt fontolgatja, hogy lehetővé teszi az ULA-előtag helyileg való létrehozásának lehetőségét FC00::/8 értékkel, illetve annak egy harmadik fél által történő automatikus kiosztását az FD00::/8-tól kezdődően.
MEGJEGYZÉS: Az eredeti IPv6-specifikáció lefoglalt egy címtartományt a telephelyen belüli (site-local) címeknek, az RFC 3513 szerint. A telephelyen belüli címek azóta elavultak az IETF RFC 3879 szerint, mert a "telephely" fogalma kétértelmű. A telephelyen belüli címek a FEC0::/10 előtag-tartománnyal rendelkeztek, és még mindig megtalálhatók néhány régebbi IPv6-dokumentációban.