Ez a fejezet felvázolta, hogy a NAT miként használható arra, hogy segítsen enyhíteni az IPv4-címtartomány kimerülésének problémáját. Az IPv4 NAT segítségével a hálózati rendszergazdák használhatják az RFC 1918 magánhálózati címeket, miközben kapcsolatot biztosítanak az internethez egyetlen vagy korlátozott számú nyilvános címmel.
A NAT takarékoskodik a publikus címtérrel és jelentős adminisztratív terhektől szabadít meg a bejegyzések, mozgatások és változások felügyelete során. A NAT és a PAT megvalósításával megőrizhető a publikus címtartomány, valamint saját, biztonságos intranet építhető anélkül, hogy az befolyásolná a szolgáltatói kapcsolatot. Azonban a NAT hátrányait tekintve negatív hatással van a készülék teljesítményére, a biztonságra, a mobilitásra, valamint a végpontok közötti kapcsolatokra, és csak rövid távú megoldásként lehet figyelembe venni a címek kimerülése ellen, míg a hosszú távú megoldás az IPv6 lesz.
Ez a fejezet az IPv4 NAT-ot tárgyalta, többek között:
- a NAT jellemzőit, terminológiáját és általános működését
- a NAT különböző típusait, beleértve a statikus, a dinamikus és a túlterheléses NAT-ot
- a NAT előnyeit és hátrányait
- a statikus, a dinamikus és a túlterheléses NAT konfigurálását, ellenőrzését és elemzését
- hogyan használható a port továbbítás a belső eszközökhöz való hozzáféréshez az internetről
- a NAT hibaelhárítását a show és debug parancsokkal.