A legtöbb felhasználónak tudomása sincs a saját hálózatán vagy az interneten lévő számtalan forgalomirányítóról. Csak annyit várnak el, hogy meg tudjanak nézni weboldalakat, leveket tudjanak küldeni és zenéket letölteni, függetlenül attól, hogy a szerver a saját hálózatukon vagy egy másik hálózatban van-e. A hálózati szakemberek pontosan tudják, hogy a forgalomirányító felel a csomagok hálózatból hálózatba történő továbbításáért a forrástól egészen a céljáig.
A forgalomirányító több hálózatot kapcsol össze, tehát több, különböző IP-hálózatokhoz tartozó interfésze van. Miután egy forgalomirányító valamelyik interfészén fogad egy IP-csomagot, meg kell határoznia, hogy melyik interfészén kell azt a célja felé továbbítania. Lehet, hogy az az interfész, amelyen a csomagot továbbítja már a csomag végső célja, de lehet egy olyan hálózat is, amely egy következő forgalomirányítóhoz vezet, és amely a csomagot megint csak továbbítja a cél felé.
Az 1. ábra animációján R1 és R2 fogadják a csomagot az egyik hálózatról és egy másik hálózaton továbbítják azt a célhálózat felé.
Minden hálózathoz, melyekhez a forgalomirányító csatlakozik általában külön interfész szükséges. Ezek szükségesek a LAN-ok és WAN-ok vagy bármilyen kombinációik összekapcsolásához. A LAN-ok legtöbbször Ethernet hálózatok, melyek olyan eszközöket tartalmaznak, mint a PC-k, nyomtatók és szerverek. A WAN-ok nagyobb földrajzi terület hálózatait kötik össze. Például általában egy WAN kapcsolat köti össze a LAN-t az internetszolgáltató (ISP) hálózatával.
Figyeljük meg, hogy a 2. ábra mindegyik telephelyének szüksége van forgalomirányítóra, hogy a többivel összekapcsolja. Még az otthoni irodába (Home Office) is kell forgalomirányító. Ezen a topológián a Home Office forgalomirányítója egy speciális eszköz, amely a egyben hálózat több szolgáltatását is biztosítja.