Ahhoz, hogy hozzáférjenek a hálózathoz, az eszközöknek a következő IP-cím információkkal kell rendelkezniük:
- IP-cím - Egyedileg azonosít egy állomást a helyi hálózaton.
- Alhálózati maszk - Meghatározza az állomás helyi alhálózatát.
- Alapértelmezett átjáró - Meghatározza, hogy melyik forgalomirányítónak kell a csomagot küldeni akkor, ha a cél nem ugyanazon az alhálózaton van.
Amikor egy állomás olyan eszköznek küld csomagot, amely ugyanazon az IP-alhálózaton van, a csomagot egyszerűen a saját interfészéről továbbítja a cél eszközhöz.
Amikor viszont olyan eszköznek küld, amelyik másik IP-alhálózatban van, akkor a csomagot az alapértelmezett átjárónak küldi, mert a helyi alhálózaton kívüli eszközökkel nem tud közvetlenül kommunikálni. Az alapértelmezett átjáró az a céleszköz, amely a helyi hálózat forgalmát a távoli hálózatokon lévő eszközökhöz továbbirányítja. Gyakran ez kapcsolja a helyi hálózatot az internethez.
Az alapértelmezett átjáró legtöbbször a forgalomirányító helyi hálózatra kapcsolódó interfészének címe. A forgalomirányító minden csatlakoztatott hálózatáról és bizonyos távoli hálózatokról is nyilvántart bejegyzéseket a forgalomirányító táblájában, ezeknek a segítségével határozza meg a legjobb útvonalat a cél felé.
Például amikor PC1 a 176.16.1.99 című webszervernek küld csomagot, látja, hogy a webszerver nem a helyi hálózaton van, és emiatt a csomagot az alapértelmezett átjárójának MAC-címére kell küldenie. Az ábrán látható protokoll adategységben (PDU) láthatjuk a forrás és cél IP- és MAC-címeket.
MEGJEGYZÉS: Általában a forgalomirányítónak is van alapértelmezett átjárója. Ezt időnként "utolsó esély", vagy végső átjárónak (Gateway of Last Resort) hívjuk.