Egy IPv6 interfész konfigurálása hasonló az IPv4 interfészhez. A Cisco IOS legtöbb IPv6 konfigurációs és ellenőrző parancsa nagyon hasonló az IPv4-es megfelelőjükhöz. Sok esetben mindössze annyi a különbség, hogy az ipv6 kulcsszót használjuk az ip helyett a parancsokban.

Az IPv6-interfész működéséhez:

MEGJEGYZÉS: Az interfész a saját IPv6 link-local címét anélkül is generálhatja, hogy globális egyedi címe lenne az ipv6 enable interfész konfigurációs paranccsal.

Az IPv4-től eltérően az IPv6 interfészeknek legtöbbször egynél több IPv6-címük lesz. Az IPv6 eszköz minimálisan egy IPv6 link-local címmel biztosan rendelkezni fog, de valószínűleg egy IPv6 globális egyedi címet is kapni fog. Az IPv6 azt is támogatja, hogy egy interfész több IPv6 globális egyedi címmel rendelkezzen ugyanabból az alhálózatból. A következő parancsokkal állíthatunk be statikusan globális egyedi vagy link-local IPv6-címet:

Az 1. ábrán levő példa topológián R1-et a következő IPv6 hálózatok használatára kell bekonfigurálni:

Amikor egy forgalomirányítót az ipv6 unicast-routing globális paranccsal konfigurálunk, elkezdi az ICMPv6 forgalomirányító hirdetés üzenetek küldését. Ez lehetővé teszi az interfészhez csatlakozó számítógép számára, hogy automatikusan beállítson magának IPv6-címet és alapértelmezett átjárót DHCPv6-szerver nélkül is. Ehelyett természetesen az IPv6-hálózatba csatlakozó számítógép IPv6-címe statikusan is be lehet állítva, ezt a 2. ábrán látjuk. Figyeljük meg, hogy PC1 alapértelmezett átjárója az R1 GigabitEthernet 0/0 interfészének globális egyedi IPv6-címe.

A példa topológia forgalomirányító interfészeinek helyes konfigurálását a 3-5 ábrákon láthatjuk.

Konfiguráljuk be R2 IPv6 globális egyedi címeit a 6. ábra parancsszimulátorával.