A forgalomirányító elsődleges feladata csomagok továbbítása a céljuk felé. Ezt a kapcsolásnak is nevezett művelet végzi, ami abból áll, hogy a forgalomirányító megkapja a csomagot valamely interfészén, majd továbbítja egy másikon. A csomagkapcsolás egy kulcsfontosságú művelete a csomag beágyazása a megfelelő adatkapcsolati keretbe a kimenő kapcsolat számára.
MEGJEGYZÉS: Ebben a szövegkörnyezetben a "kapcsolás" a csomagok forrástól célig való mozgatását jelenti, ne keverjük össze a kapcsolók második rétegbeli kapcsolásával.
Miután a forgalomirányító meghatározta a kimenő interfészt az útválasztó műveletével, a csomagot a kimenő interfésznek megfelelő adatkapcsolati keretbe kell ágyaznia.
De mit csinál egy forgalomirányító egy adott hálózatból érkező és egy másik hálózat felé tartó csomaggal? A következő három lépésen halad keresztül:
1. lépés A harmadik rétegbeli csomagról eltávolítja a második rétegbeli fejlécet és utótagot.
2. lépés Megvizsgálja az IP-csomag cél IP-címét, hogy a forgalomirányító táblában megtalálja a legjobb útvonalat.
3. lépés Ha talál utat a cél felé, a harmadik rétegbeli csomagot egy új második rétegbeli keretbe ágyazza és a keretet a kimenő interfészen továbbküldi.
Amint az ábrán látható, az eszközöknek harmadik rétegbeli IPv4-címei vannak, az Ethernet interfészeknek pedig második rétegbeli, adatkapcsolati címei. Például PC1 IPv4-címe 192.168.1.10 és a 0A-10 MAC-címmel rendelkezik (a példa egyszerűsítése miatt ez nem valós formátumú MAC-cím). Ahogy a csomag a forrástól a célig utazik, a harmadik rétegbeli IP-címek nem változnak. A második rétegbeli adatkapcsolati címek azonban minden ugrásnál megváltoznak, amint a csomagot a forgalomirányítók újabb keretekbe ágyazzák és kibontják. A csomag szinte mindig más típusú második rétegbeli keretbe ágyazva hagyja el a forgalomirányítót, mint amilyenben érkezett. Például lehet, hogy a forgalomirányító egy Ethernetbe beágyazású keretet fogad egy FastEthernet interfészén, majd a feldolgozás után egy soros interfészen PPP keretbe ágyazva továbbítja.