A hálózatok tárgyalásakor számos kulcsösszetevő és teljesítmény jellemző kerül elő: topológia, sebesség, költség, biztonság, elérhetőség, skálázhatóság és megbízhatóság.
A Cisco forgalomirányítók és kapcsolók sok hasonlóságot mutatnak. Hasonló alapelemekből áll az operációs rendszerük, hasonló a parancsaik szerkezete, sőt, rengeteg parancs azonos is. A kapcsolók és forgalomirányítók egyik jelentős különbsége az általuk támogatott interfészek típusai. Ha bekonfigurálunk egy interfészt valamelyik eszközön, a megfelelő show parancsokkal ellenőrizhetjük az interfész megfelelő működését.
Egy forgalomirányító legfőbb feladata több hálózat összekapcsolása, valamint a csomagok továbbítása egyik hálózatból a másikba. Ez azt jelenti, hogy egy forgalomirányítónak tipikusan több interfésze van. Minden interfész különböző IP-hálózatok tagja vagy állomása.
A Cisco IOS az adminisztratív távolságnak (administrative distance, AD) nevezett értéket használja annak eldöntésére, hogy melyik útvonal kerüljön be az IP forgalomirányító táblába. A forgalomirányító tábla a forgalomirányító által ismert hálózatok listája. A tábla tartalmazza a saját interfészek hálózatcímeit, ezek a közvetlenül csatlakoztatott hálózatok, valamint távoli hálózatok hálózatcímeit. Távoli hálózat az a hálózat, amelyet csak úgy érhetünk el, hogy a csomagot egy másik forgalomirányítónak küldjük tovább.
Távoli hálózatok kétféleképpen kerülnek a forgalomirányító táblába: vagy kézzel viszi be őket a hálózat rendszergazdája statikus útvonalak formájában, vagy dinamikus forgalomirányító protokoll használatával. A statikus útvonalak nem jelentenek akkora terhelést, mint a dinamikus protokollok, de folyamatos karbantartást igényel a használatuk, ha a topológia folyamatosan változik vagy nem stabil.
A dinamikus forgalomirányító protokollok automatikusan követik a változásokat a hálózat rendszergazdájának beavatkozása nélkül. A dinamikus protokollok több processzorműveletet igényelnek és a frissítések és üzeneteik számára a kapcsolat sávszélességéből is használnak egy bizonyos mennyiséget. A forgalomirányító sokszor statikus és dinamikus útvonalakat egyaránt tartalmaz.
A forgalomirányítók az elsődleges továbbítási döntéseiket a harmadik, a hálózati rétegben végzik. Az interfészeik azonban az 1-3. rétegben egyaránt működnek. A harmadik rétegbeli IP-csomagokat második rétegbeli adatkapcsolati keretekbe ágyazzák, majd ezt első rétegbeli bitekké kódolják. A forgalomirányító interfészek a hozzájuk beállított beágyazásnak megfelelő második rétegbeli folyamatokban vesznek részt. Például egy forgalomirányító Ethernet interfésze a LAN többi eszközéhez hasonlóan végzi az ARP címfeloldást.
A Cisco IP forgalomirányító tábla nem egy sima adatbázis. A forgalomirányító tábla igazából egy hierarchikus struktúra, amely a keresés felgyorsítására szolgál, amikor a forgalomirányító útvonalakat keres és csomagokat továbbít.
Az IPv6 forgalomirányító tábla elemei nagyon hasonlítanak az IPv4 táblájához. Például ugyanúgy közvetlenül csatlakozó interfészek, statikus útvonalak és dinamikusan megtanult útvonalak alkotják.