Az SVI, ahogy az az ábrán is látható, egy többrétegű kapcsoló virtuális interfésze. A kapcsoló bármely VLAN-jához rendelhetünk SVI-t. Az SVI-t azért nevezhetjük virtuális interfésznek, mert nincs hozzá tényleges fizikai port rendelve. Ugyanazon funkciókat képes ellátni a VLAN-okon, mint egy forhalomirányító interfész, és konfigurálni is nagyon hasonlóank kell őket (azaz IP-cím, be- és kimenő ACL, stb.). Egy adott VLAN-hoz rendelt SVI 3. rétegbeli feldolgozást biztosít az illető VLAN kapcsolóportjainak be- és kimenő csomagforgalmának.

A kapcsoló távoli felügyelhetősége miatt az alapértelmezett VLAN-hoz (VLAN 10) automatikusan létrejön egy SVI. A további SVI-ket külön-külön kell létrehozni. Egy SVI akkor jön létre, amikor az első alkalommal belépünk az adott VLAN-interfész interfész konfigurációs üzemmódjába pl. az interface vlan 10 parancs kiadásával. Itt a VLAN-szám trönkvonal esetén a 802.1Q beágyazású adatkeretek címke értékének felel meg, vagy egy hozzáférési port esetén annak VLAN ID-jét (VID) adja meg. Amikor a VLAN 10-hez szeretnénk alapértelmezett átjáróként egy SVI-t létrehozni, akkor azt nevezzük el "VLAN 10"-nek. Minden VLAN SVI-t konfiguráljunk és rendeljünk hozzájuk egy-egy IP-címet.

Amikor SVI-t hozunk létre mindig győződjünk meg róla, hogy az adott VLAN szerepel-e a VLAN adatbázisban. Az ábra szerint a kapcsoló VLAN adatbázisában szerepelnie kell a VLAN 10 és a VLAN 20-nak, egyébként az SVI interfész lekapcsolt állapotban marad.

SVI-t az alábbi okok miatt érdemes konfigurálni:

Az SVI-k föbb előnyei az alábbikban foglalható össze (egyetlen hátrányuk, hogy a többrétegű kapcsolók lényegesen drágábbak):