A statikus forgalomirányítás három alapvető felhasználási területe:
- Olyan kisméretű hálózatok esetén, amelyek várhatóan nem növekednek meg jelentősen, így az irányítótáblák karbantartása egyszerűen elvégezhető.
- Forgalomirányítás egy véghálózat irányába és vissza. A véghálózat olyan hálózat, ahonnan csak egy út vezet az egyetlen szomszéd hálózat felé.
- Olyan hálózatok irányába vezető egyszerű alapértelmezett útvonal használatakor, amely nem egyezik meg az irányítótábla egyetlen másik útvonalával sem. Az alapértelmezett útvonalak segítségével a forgalom bármilyen, a szomszédos forgalomirányítón túli célhálózat felé továbbítható.
Az ábrán egy véghálózati kapcsolatra és egy alapértelmezett útvonalra láthatunk példát. Figyeljük meg, hogy bármely R1-hez csatlakozó hálózat egyetlen kijárattal rendelkezik más hálózatok, így az R2-höz kapcsolódó vagy még távolabbi hálózatok felé is. Ez azt jelenti, hogy a 172.16.3.0 hálózat egy véghálózat, R1 pedig egy véghálózati forgalomirányító. R1 és R2 forgalomirányítók között egy dinamikus irányító protokoll működése felesleges erőforrásokat foglalna le.
R1 helyi hálózata a példában az R2 forgalomirányítón konfigurált statikus útvonallal érhető el. Mivel R1 csak egyetlen irányba tudja a nem helyi forgalmat továbbítani, így rajta egy olyan alapértelmezett statikus útvonal adható meg, amely minden más hálózat felé az R2-t adja meg következő ugrásnak.