A statikus útvonalak egy másik típusa a lebegő statikus útvonal. Ezek olyan statikus útvonalak, amelyek egy elsődleges statikus vagy dinamikus kapcsolat hibája esetén tartalék útvonalakat biztosítanak. A lebegő statikus útvonalat a forgalomirányító csak az elsődleges útvonal kiesése esetén használja.
Az előbb említettek miatt a lebegő statikus útvonal nagyobb adminisztratív távolsággal rendelkezik, mint az elsődleges útvonal. Emlékeztetőül az adminisztratív távolság egy útvonal megbízhatóságát mutatja. Ha a célállomáshoz több útvonal is vezet, akkor a forgalomirányító a legkisebb adminisztratív távolsággal rendelkező utat választja.
Példaként tegyük fel, hogy a rendszergazda lebegő statikus útvonalat szeretne konfigurálni egy EIGRP által megtanult útvonal tartalékaként. Ebben az esetben a lebegő statikus útvonalat az EIGRP-nél nagyobb adminisztratív távolsággal kell konfigurálni. Az EIGRP adminisztratív távolsága 90. Ha a lebegő statikus útvonalat 95-ös adminisztratív távolsággal konfiguráljuk, akkor a hálózat az EIGRP által dinamikusan megtanult útvonalat részesíti előnyben. Ha az EIGRP útvonal kiesik, akkor helyette a lebegő statikus útvonal kerül használatba.
Az ábrán látható Branch forgalomirányító jellemzően minden forgalmat a privát WAN hálózaton keresztül továbbít a HQ forgalomirányítóhoz. A példában a forgalomirányítók az irányítási információikat EIGRP-protokoll segítségével cserélik ki. Egy 91 vagy nagyobb adminisztratív távolsággal létrehozott lebegő statikus útvonal tartalék útvonalként működik. Ha a privát WAN-kapcsolat kiesik és az EIGRP-útvonal eltűnik az irányítótáblából, akkor a lebegő statikus útvonal válik a legjobb úttá a HQ LAN eléréséhez.