Következő ugrás címmel megadott statikus útvonal esetében csak a következő ugrás IP-címe van meghatározva. A kimenő interfészt a forgalomirányító a következő ugrásból határozza meg. Az 1. ábrán például az R1 forgalomirányítón három következő ugrás címmel megadott statikus útvonal konfigurációja látható, amelyek mindegyike az R2, mint következő ugrás IP-címével vannak megadva.

Mielőtt a forgalomirányító egy csomagot továbbítana, meg kell állapítania a továbbításhoz szükséges kimenő interfészt az irányítótábla keresési folyamatából. Ezt nevezzük útvonal meghatározásnak. Az útvonal meghatározási folyamat a forgalomirányítón alkalmazott csomagtovábbítási eljárástól függően változhat. 12.0 vagy újabb IOS esetén az alapértelmezett csomagtovábbítási eljárás a CEF (Cisco Express Forwarding).

A 2. ábrán a CEF engedélyezése nélküli alap csomagtovábbítási folyamat látható R1 irányítótáblájában. Ebben az esetben, ha egy 192.168.2.0/24 hálózatba tartó csomag érkezik R1-hez, akkor:

1. R1 egyezést keres a célhálózattal az irányítótáblájában és az 1-es számmal megjelölt sor alapján meghatározza, hogy a csomagokat a 172.16.2.2 IPv4-című következő ugrásnak kell küldenie. Minden olyan útvonal esetében, amely csak egy IPv4 következő ugrás címre hivatkozik és kimenő interfészre nem, az IPv4-címhez egy kimenő interfészt is meg kell határozni az irányítótáblából.

2. R1-nek meg kell határoznia, hogy miként éri el a 172.16.2.2 IP-címet, ezért újabb egyezést keres az irányítótáblájában a 172.16.2.2 címmel. A keresés eredményeként a forgalomirányító megtalálja a 2-es számmal megjelölt közvetlenül csatlakozó 172.16.1.0/24 hálózatot a Serial 0/0/0 kimenő interfésszel. A forgalomirányítónak a csomagot ezen az interfészen kell kiküldenie.

A csomagok 192.168.2.0/24 hálózatba küldéséhez így két irányítótábla keresésre van szükség. Ha a forgalomirányító egy csomag továbbítása előtt több irányítótábla keresést hajt végre, akkor rekurzív keresési folyamatról beszélünk. Mivel az ilyen rekurzív keresések forgalomirányító erőforrást foglalnak le, így használatuk lehetőség szerint kerülendő.

Egy rekurzív statikus útvonal csak abban az esetben érvényes, azaz akkor kerülhet be az irányítótáblába, ha a megadott következő ugrás címhez közvetve vagy közvetlenül egy érvényes kimenő interfész rendelhető hozzá.

MEGJEGYZÉS: A CEF az adatterületen tárolt két központi adatstruktúra alkalmazásával biztosítja az optimalizált keresést és így a hatékony csomagtovábbítást is. Ezek az irányítótábla másolatát tartalmazó FIB (Forwarding Information Base), és a második rétegbeli címinformációkat tartalmazó szomszédsági tábla. A két táblában található információk segítségével nincs szükség rekurzív keresésre. Más szóval, ha a forgalomirányítón a CEF engedélyezett, akkor egy következő ugrás címmel megadott statikus útvonal esetén egyetlen irányítótábla keresés is elegendő.

A 3. és 4. ábrán lévő parancsszimulátorban hozzunk létre R2 és R3 forgalomirányítókon következő ugrás címmel megadott statikus útvonalakat, majd ellenőrizzük is le őket.