Egy teljesen meghatározott statikus útvonal esetében mind a következő ugrás IPv6-címe, mind a kimenő interfész meg van adva. Az IPv4-hez hasonlóan a teljesen meghatározott IPv6 statikus útvonalakat abban az esetben kell alkalmazni, ha a CEF mechanizmus nem engedélyezett a forgalomirányítón és a kimenő interfész többes hozzáférésű hálózathoz tartozik. CEF esetén egy következő ugrás IPv6-címével megadott statikus útvonal használata ajánlott még akkor is, ha a kimenő interfész egy többes hozzáférésű hálózathoz tartozik.
Az IPv4-protokollal ellentétben IPv6 esetén előfordulhat olyan eset, amikor teljesen meghatározott statikus útvonalat kell használni. Ha például egy IPv6 statikus útvonal egy IPv6 link-local címet használ következő ugrás címnek, akkor kimenő interfészt is tartalmazó, teljesen meghatározott statikus útvonalra van szükség. Az 1. ábrán egy ilyen teljesen meghatározott IPv6 statikus útvonal látható, ahol a következő ugrás címe egy IPv6 link-local cím.
Ebben az esetben azért van szükség egy teljesen meghatározott statikus útvonalra, mert az IPv6 link-local címek nem szerepelnek a forgalomirányító IPv6-irányítótáblájában. A link-local címek csak egy adott összeköttetésen vagy hálózaton egyediek. Egy link-local címmel megadott következő ugrás cím érvényes lehet több, a forgalomirányítóhoz csatlakozó hálózatban is, így mindenképpen szükséges a kimenő interfész megadása.
Az 1. ábrán egy ilyen teljesen meghatározott IPv6 statikus útvonal létrehozása látható, ahol a következő ugrás címe az R2 link-local címe. Figyeljük meg az IOS hibaüzenetet, amely szerint kimenő interfészt is meg kell adni.
A 2. ábrán ennek az útvonalnak az IPv6 irányítótábla bejegyzése látható. Figyeljük meg, hogy mind a következő ugrás link-local címe, mind pedig a kimenő interfész szerepel benne.
A 3. ábrán lévő parancsszimulátor használatával hozzunk létre az R2 forgalomirányítón link-local címmel megadott, teljesen meghatározott statikus IPv6-útvonalakat az R1 hálózatának eléréséhez.