Az 1981-ben kiadott RFC 790 és RFC 791 szabványok írják le, hogy kezdetben miként történt az IPv4 hálózati címek kiosztása egy osztályozási rendszer alapján. Az IPv4 eredeti specifikációjában osztályokat definiáltak három különböző méretű hálózat létrehozásához, kis-, közepes és nagyvállalatok számára. Ennek eredményeként jöttek létre a legnagyobb helyiértékű bitekkel azonosítható A, B és C osztályú címek. A legnagyobb helyiértékű bitek a 32 bites cím balról kezdődő bitjei.
Az ábrán is látható címosztályok:
- 0-val kezdődő A osztályú címek - Nagyvállalatok számára alkalmas; tartalmazza az összes címet a 0.0.0.0 (00000000) címtől a 127.255.255.255 (01111111) címig. A 0.0.0.0 cím az alapértelmezett forgalomirányításra, a 127.0.0.0 cím pedig visszacsatolásos tesztelésre van fenntartva.
- 10 bitekkel kezdődő B osztályú címek - Közepes- és nagyméretű hálózatok számára alkalmas; tartalmazza az összes címet a 128.0.0.0 (10000000) címtől a 191.255.255.255 (10111111) címig.
- 110 bitekkel kezdődő C osztályú címek - Kis- és közepes méretű vállalatok számára alkalmas; tartalmazza az összes címet a 192.0.0.0 (11000000) címtől a 223.255.255.255 (11011111) címig.
A fennmaradó címeket csoportos küldésre és jövőbeni felhasználásra tartották fenn.
- 1110 bitekkel kezdődő D osztályú címek - A csoportos címek állomások egy olyan csoportját azonosítják, amelyek egy multicast csoport részeit képezik. Használatukkal csökkenthető az állomások által küldött csomagok száma, ez különösen a szórásos átviteli közegek esetén jelentős (pl. Ethernet hálózatok). Az irányító protokollok, mint például a RIPv2, az EIGRP és az OSPF speciális csoportos címeket használnak (RIP = 224.0.0.9, EIGRP = 224.0.0.10, OSPF = 224.0.0.5 és 224.0.0.6).
- 1111 bitekkel kezdődő E osztályú, foglalt címek - Ezeket a címeket kutatási és jövőbeni felhasználásra tartották fenn.
Hivatkozások:
"Internet Protokoll" http://www.ietf.org/rfc/rfc791.txt
"Internet csoportos küldéses címek," http://www.iana.org/assignments/multicast-addresses