Az RFC 790 alapján minden hálózati osztályhoz egy-egy alapértelmezett maszk rendelhető.
Ahogy az 1. ábrán is látható, az A osztályú hálózatok az első oktettet használják a cím hálózati részének azonosítására. Ennek megfelelően az osztály alapú alhálózati maszk a 255.0.0.0. Mivel csak 7 bit marad az első oktettből (az első bit értéke mindig 0), így kettő a hetediken, vagyis 128 hálózat hozható létre. A ténylegesen használható hálózatok száma 126, mivel két A osztályú hálózat foglalt. (0.0.0.0/8 és 127.0.0.0/8) A 24 állomás bitnek köszönhetően minden A osztályú címtartomány több mint 16 millió állomáscímet tartalmaz.
Ahogy a 2. ábrán látható a B osztályú hálózatok az első két oktettet használják a cím hálózati részének azonosítására. Mivel az első két bit rögzített (1 és 0), így az első két oktettben 14 bit marad hálózatok címzésére, ami összesen 16,384 B osztályú hálózati címet jelent. Mivel minden B osztályú hálózati cím 16 állomásbitből áll, így 65,534 címet tartalmaz. (Emlékezzünk vissza arra, hogy a hálózati és szórási címek foglalt címek.)
Ahogy a 3. ábrán is látható a C osztályú hálózatok az első három oktettet használják a cím hálózati részének azonosítására. Mivel az első három bit rögzített (110), így 21 bit marad hálózatok címzésére. Ez több mint 2 millió C osztályú hálózatot jelent. A C osztályú hálózatok csak 8 állomásbitet, azaz összesen 254 lehetséges állomáscímet tartalmaznak.
Az osztályokhoz rendelt alapértelmezett alhálózati maszkok egyik előnye, hogy az útvonalfrissítő üzenetek méretét csökkentik. Az osztály alapú irányító protokollok ugyanis nem küldik el az alhálózati maszkra vonatkozó információkat az útvonal frissítéseikben. A fogadó forgalomirányító az osztályt azonosító első oktett értéke alapján használja az alapértelmezett maszkot.