Az 1990-es évek elején, az internet exponenciális mértékű növekedésével együtt megnőtt az osztály alapú IP-címzést használó internetes forgalomirányítók irányítótábláinak mérete is. Ennek megoldására az IETF 1993-ban az RFC 1517 szabványában bevezette az osztály nélküli, körzetek közti forgalomirányítást (CIDR).
A CIDR az osztály alapú hálózati címzést váltotta fel, és így az A, B és C címosztályok elavulttá váltak. CIDR használatával a hálózati cím már nem határozható meg az első oktett értékéből. Helyette az alhálózati maszk, más néven hálózati előtag vagy előtag hossz (pl. /8, /19) azonosítja a cím hálózati részét.
Az internetszolgáltatók már nem csak a /8-as, /16-os vagy /24-es előtag hosszt használhatják. Így a címtér lényegesen hatékonyabban osztható ki /8 vagy annál nagyobb (pl. /9, /10, stb) előtag hossz használatával. Az ábrán látható, hogy miként lehet az ügyfelek néhány állomástól akár több száz vagy több ezer állomásig terjedő igényei szerint az IP-címek megfelelő csoportját hozzárendelni egy-egy ügyfélhálózathoz.
A CIDR csökkenti az irányítótáblák méretét és az IPv4-címtér hatékonyabb kihasználását teszi lehetővé a következők segítségével:
- Útvonal-összegzés - Előtag összevonásnak is nevezik, melynek során az útvonalakat egyetlen útvonallá összevonva csökkenthető az irányítótáblák mérete. Sok egyedi statikus útvonal helyettesíthető például egyetlen összevont statikus útvonallal.
- Szuperhálózat-készítés - Akkor beszélhetünk szuperhálózatról, ha az összevont útvonal maszkja kisebb, mint az alapértelmezett, osztály alapú maszk.
MEGJEGYZÉS: A szuperhálózat mindig egy összevont útvonal, de egy összevont útvonal nem mindig szuperhálózat.