Egy hálózat címzési rendszerének megtervezése alapos megfontolásokat igényel. Az 1. ábrán lévő topológiában hét alhálózat létrehozására van szükség.
A 2. ábrán látható módon a LAN-ok és WAN-ok az első hét címtartományt kapják hagyományos alhálózatkiosztás használatával. Ez a címkiosztás 8 /27-es alhálózatot, alhálózatonként 30 érvényes állomáscímet eredményez. Bár ez a módszer a LAN-szegmensekre megfelelő, a WAN-szegmenseken jelentős címveszteséget okoz.
Amikor egy új hálózat címkiosztási tervét készítjük, a címtartományok úgy is kioszthatók, hogy a veszteség minimális legyen és a fel nem használt címtartományok folytonosak maradjanak. Lényegesen nehezebb a helyzet, ha egy már meglévő hálózatból indulunk ki.
A 3. ábrán látható, hogy a címtartomány hatékonyabb kihasználása érdekében a WAN kapcsolatokhoz /30-as alhálózatok rendelhetők. Azért, hogy a kihasználatlan címtartományok egyben maradjanak, az utolsó /27-es alhálózat van továbbosztva /30-as alhálózatokra. Az első három, 192.168.20.224/30, 192.168.20.228/30, és 192.168.20.232/30 alhálózat a WAN kapcsolatokhoz lett hozzárendelve. Az ilyen módon kialakított címzési terv 3 szabad /27-es és 5 szabad /30-as alhálózatot eredményez.
A 4-től 7-ig ábrákon a VLSM címzési rendszer létrehozása látható a négy forgalomirányítón.