Az irányító protokollok teszik lehetővé a forgalomirányítók számára, hogy dinamikusan információkat osszanak meg távoli hálózatokról és automatikusan hozzáadják ezt az információt a saját irányító táblájukhoz. (lásd az ábra animációját)
Az irányító protokollok a legjobb útvonalat határozzák meg a hálózatok felé. Ez az útvonal kerül az irányítótáblába. A dinamikus forgalomirányító protokollok legfontosabb előnye, hogy a topológiában bekövetkezett változáskor a forgalomirányítók információt cserélnek egymással. Ez a csere lehetővé teszi a számukra, hogy automatikusan értesüljenek az új hálózatokról és egy meglévő hálózathoz vezető kapcsolat hibája esetén alternatív útvonalat találjanak.
A statikus forgalomirányításhoz hasonlítva a dinamikus irányító protokollok kevesebb adminisztrációt igényelnek. Ugyanakkor használatuk költségeinek egy részét a protokoll működéséhez szükséges forgalomirányító erőforrások teszik ki, beleértve a CPU időt és a hálózati kapcsolatok sávszélességét. A dinamikus forgalomirányítás előnyei ellenére a statikus forgalomirányításnak még mindig megvan a létjogosultsága. Bizonyos esetekben a statikus forgalomirányítás a megfelelőbb, míg máskor a dinamikus a jobb választás. Közepes bonyolultságú hálózatokban statikus és dinamikus forgalomirányítás alkalmazásával egyaránt találkozhatunk.