A hálózat akkor konvergált, ha minden forgalomirányító teljes körű és pontos információkkal rendelkezik a teljes hálózatról, ahogy ez az 1. ábrán is látható. A konvergencia idő ahhoz szükséges, hogy a forgalomirányítók megosszák egymással az információkat, meghatározzák a legjobb útvonalakat és frissítsék az irányítótábláikat. Mivel a hálózat nem teljesen működőképes a hálózati konvergencia elérése nélkül, így a legtöbb esetben rövid konvergencia időre van szükség.
A konvergencia az együttműködésre épül és függetlenül jön létre. A forgalomirányítók megosztják egymással az irányítási információkat, viszont önállóan kell kiszámolniuk a topológiaváltozások hatásait a saját útvonalaikra. Mivel az új topológiát önállóan építik fel, közös megegyezés alapján mondják magukat konvergáltnak.
A konvergencia-tulajdonságok közé tartozik az irányítási információk terjesztési sebessége és az optimális útvonalak kiszámítása is. A terjesztés sebessége arra utal, hogy a forgalomirányítóknak mennyi időt vesz igénybe az irányítási információk továbbítása a hálózaton belül.
Ahogy a 2. ábrán is látható a forgalomirányító protokollok csoportosíthatók a konvergencia sebessége alapján; minél gyorsabb a konvergencia, annál jobb az irányító protokoll. Általában a régebbi protokollok, mint például a RIP lassabban konvergálnak, míg a modernek, például az EIGRP és az OSPF lényegesen gyorsabban.