A távolságvektor alapú irányító protokollok működésével ellentétben, egy kapcsolatállapot alapú irányító protokollal konfigurált forgalomirányító a többi forgalomirányítótól gyűjtött információk alapján egy teljes képet tud összeállítani a hálózat topológiájáról.
Folytatva az útjelzők analógiát, a kapcsolatállapot alapú irányító protokollok használata olyan, mintha egy teljes térképünk lenne a hálózat topológiájáról. A forrástól a célig vezető úton felesleges az útjelzők használata, mivel minden kapcsolatállapot alapú forgalomirányító ugyanolyan hálózati térképet használ. Ezek a forgalomirányítók a kapcsolatállapot-információkat használják fel a topológia térkép létrehozásához, és a topológia célhálózataihoz vezető legjobb útvonalak kiválasztásához.
A RIP-et futtató forgalomirányítók az irányítási információikat tartalmazó, periodikus frissítéseket küldenek a szomszédaiknak. A kapcsolatállapot alapú protokollok nem használnak periodikus frissítéseket. A hálózat konvergálása után kapcsolatállapot-frissítés már csak a topológia megváltozásakor kerül kiküldésre. Például az animációban lévő kapcsolatállapot-frissítést csak a 172.16.3.0 hálózat leállásakor küldik ki.
Kattintsunk az ábra Lejátszás gombjára a kapcsolatállapot műveletek megtekintéséhez.
A kapcsolatállapot alapú protokollok olyan helyzetekben működnek a legjobban, ahol:
- A hálózat hierarchikus kialakítású, ez általában nagyméretű hálózatoknál fordul elő.
- A hálózat gyors konvergenciája döntő fontosságú.
- A rendszergazdák jó ismeretekkel rendelkeznek a kialakított kapcsolatállapot alapú protokollról.
Két kapcsolatállapot alapú IPv4 belső (IGP) protokoll létezik:
- OSPF - Népszerű szabványokon alapuló forgalomirányító protokoll.
- IS-IS - Jellemzően a szolgáltatói hálózatokban használják.