A távolságvektor alapú irányító protokollok központi eleme a forgalomirányító algoritmus. Az algoritmust arra használják, hogy meghatározzák vele a legjobb útvonalakat, majd ezt az információt továbbküldjék a szomszédoknak.
Az irányító protokollokhoz használt algoritmus az alábbi folyamatokat határozza meg:
- Az irányítási információk küldéséhez és fogadásához használt eljárás.
- A legjobb útvonalak meghatározásához és az útvonalak irányítótáblába történő felvételéhez használt eljárás.
- A topológiában történő változások észlelését és a változtatást végrehajtó műveletek.
Az ábrán lévő animációban az R1 és R2 forgalomirányítókon RIP irányító protokoll van beállítva. Az algoritmus küldi és fogadja a frissítéseket. R1 és R2 is új információkhoz jutnak a frissítésekből. Ebben az esetben mindkét forgalomirányító egy-egy új hálózatról szerzett tudomást. A két forgalomirányítón futó algoritmus egymástól függetlenül végzi a számításait és frissíti az irányítótábláját az új információk alapján. Ha az R2 helyi hálózata meghibásodik akkor az algoritmus egy eseményvezérelt (triggerelt) frissítést állít össze és elküldi azt R1-nek. R1 ezután eltávolítja a hálózatot az irányítótáblájából.
Az egyes irányító protokollok eltérő algoritmusokat használnak az útvonalak bejegyzéséhez az irányítótáblába, a frissítések szomszédoknak küldéséhez és az útvonalak meghatározásához. Például:
- A RIP a Bellman-Ford algoritmust használja forgalomirányító algoritmusként. Ez két olyan algoritmusra épül, amelyeket Richard Bellmann és Lester Ford, Jr. fejlesztettek ki 1956-ban és 1958-ban.
- Az IGRP és az EIGRP az ún. szétszóró frissítő algoritmust (Diffusing Update Algorithm, DUAL) használja, amelyet Dr. J.J. Garcia-Luna-Aceves fejlesztett ki az SRI International kutató intézetnél.