A forgalomirányítási információs protokoll (Routing Information Protocol, RIP) egy első generációs protokoll, amelyet eredetileg IPv4-re terveztek az RFC 1058 dokumentumban. Könnyen konfigurálható, így kisebb méretű hálózatok esetében lehet jó választás.
A RIPv1 legfontosabb jellemzői a következők:
- Az útvonalfrissítéseket szórással (255.255.255.255 címre) küldi minden 30. másodpercben.
- Az útválasztás mértékeként az ugrásszámot veszi figyelembe.
- A 15-nél nagyobb ugrásszámot végtelennek (túl messze lévőnek) tekinti. Ezt a 15. ugrást a forgalomirányító már nem hirdeti tovább a frissítéseiben a következő szomszédos forgalomirányítónak.
A RIPv1 1993-ban RIP 2-es változat (RIPv2) néven ismert osztály nélküli protokollá fejlődött. A RIPv2 a következő fejlesztéseket tartalmazza:
- Osztály nélküli irányító protokoll - Támogatja a VLSM-et és a CIDR-t, mivel az útvonalfrissítések tartalmazzák az alhálózati maszkot is.
- Megnövekedett hatékonyság - Nem a szórásos 255.255.255.255 címre küldi a frissítéseket, hanem a 224.0.0.9 csoportos címre.
- Csökkentett útvonal bejegyzések - Bármely interfészen támogatja a manuális útvonal összevonást.
- Biztonság - A szomszédok közötti irányítótábla frissítések biztonsága érdekében hitelesítési eljárást is támogat.
Az ábrán lévő táblázat a RIPv1 és RIPv2 közötti különbségeket foglalja össze.
A RIP-frissítések UDP-szegmensbe vannak beágyazva, amelynek forrás- és célportja egyaránt az UDP 520-as portra van beállítva.
A RIP IPv6-ot támogató változatát 1997-ben adták ki. A RIPng a RIPv2 alapjaira épül. Az ugrásszám itt is 15-re van korlátozva, az adminisztratív távolság értéke pedig 120.