Alapértelmezés szerint, ha egy Cisco forgalomirányítón RIP folyamat van beállítva, akkor a RIPv1 indul el (lásd 1. ábra). Annak ellenére, hogy a forgalomirányító csak RIPv1 üzeneteket küld, egyaránt értelmezni tudja a RIPv1 és RIPv2 üzeneteket is. A RIPv1 figyelmen kívül hagyja az útvonal bejegyzések RIPv2 mezőit.
Használjuk a version 2 forgalomirányító-konfigurációs módbeli parancsot a RIPv2 engedélyezéséhez a 2. ábrán látható módon. Figyeljük meg, hogy a show ip protocols parancs kimenete azt mutatja, hogy R2 most már kizárólag 2-es verziójú üzenetek küldését és fogadását végzi. A RIP folyamat most már tartalmazza az alhálózati maszkot a frissítésekben, osztály nélküli protokollá téve ezzel a RIPv2-t.
MEGJEGYZÉS: A version 1 parancs használatával csak a RIPv1-et engedélyezzük, míg a no version parancs hatására a forgalomirányító visszatér az alapértelmezett beállításhoz, vagyis 1-es verziójú frissítéseket küld, de 1-es és 2-es verziójúakat fogad.
A 3. ábra azt mutatja, hogy az irányítótáblában még nincsenek RIP útvonalak. Ez azért van, mert R1 csak RIPv2 frissítéseket fogad, R2 és R3 viszont csak RIPv1 frissítéseket küld. A probléma megoldásához a version 2 parancsot kell kiadni az irányítási tartomány összes forgalomirányítóján.
A 4. ábrán található parancsszimulátorban engedélyezzük a RIPv2-t az R2 és R3 forgalomirányítón!