Ahogy az IPv4-es RIP protokollt, úgy a RIPng-t is ritkán használják a modern hálózatokban. A hálózati forgalomirányítás alapjainak megértéséhez viszont ez a protokoll is hasznos alapot nyújt. Éppen ezért ez a rész tartalmaz egy rövid áttekintést a RIPng alapvető beállításairól.

Nézzük meg az ábrán látható minta topológiát. A példában szereplő forgalomirányítók mindegyikén a működéshez szükséges alapvető funkciók beállítása és a referencia topológián feltüntetett minden interfész konfigurálása és engedélyezése el lett végezve. Statikus útvonalak nincsenek beállítva, és irányító protokollok nincsenek engedélyezve, emiatt a távoli hálózati hozzáférés jelenleg nem lehetséges.

Egy IPv6-forgalomirányítón az ipv6 unicast-routing paranccsal engedélyezhető az IPv6-csomagtovábbítás.

A RIPv2-vel ellentétben a RIPng-t nem forgalomirányító-konfigurációs módban engedélyezzük, hanem egy interfészen. Valójában a network hálózati_cím parancs RIPng-ben nem is elérhető. Ehelyett az ipv6 rip tartománynév enable interfész konfigurációs parancsot használjuk.

Az 1. ábrán az látható, hogy az IPv6-csomagtovábbítás be van állítva, a Gigabit Ethernet 0/0 és a Serial 0/0/0 interfészeken pedig engedélyezett a RIPng a RIP-AS tartománynév használatával.

A 2. ábrán található parancsszimulátorban az R2 és R3 forgalomirányítókon állítsunk össze hasonló konfigurációt!

RIPng esetében az alapértelmezett útvonal hirdetésének folyamata megegyezik a RIPv2-vel azzal a különbséggel, hogy egy IPv6 alapértelmezett statikus útvonal beállítása szükséges. Tegyük fel például, hogy R1 internetkapcsolata a Serial 0/0/1 interfészen található a 2001:DB8:FEED:1::1/64 IP-cím felé. Az alapértelmezett útvonal hirdetéséhez a következőket kell elvégezni az R3 forgalomirányítón: