Ahogy azt az 1. ábra is mutatja, az OSPF 2. verziója (OSPFv2) az IPv4-et, míg az OSPF 3. verziója (OSPFv3) az IPv6-ot támogatja.
Kattintsunk a 2. ábrán a dátumokra, az OSPF történetéhez kapcsolódó főbb események megtekintéséhez.
Az OSPF fejlesztése 1987-ben kezdődött az Internet Engineering Task Force (IETF) OSPF munkacsoportjában. Abban az időben az internet leginkább egy az amerikai kormányzat által támogatott akadémiai és kutatóhálózat volt. .
Az RFC 1131 volt az OSPFv1 első specifikációja 1989-ben. Két implementáció készült. Az egyiket forgalomirányítókra, a másikat UNIX munkaállomásokra írták. Az utóbbi a GATED UNIX processz néven vált közismertté. Kísérleti forgalomirányító protokoll lévén az OSPFv1-et nem igazán alkalmazták.
Az OSPFv2-t 1991-ben John Moy mutatta be az RFC 1247-ben. Az OSPFv2 az OSPFv1-hez képest számos lényeges technikai újítást tartalmazott. Osztály nélkülire tervezték, ezért támogatta a VLSM-et és a CIDR-t is.
Az OSPF bemutatásának idején az ISO is dolgozott a saját kapcsolatállapot alapú forgalomirányító protokollján, az IS-IS (Intermediate System-to-Intermediate System) protokollon. Az IETF az OSPF-et választotta az ajánlott belső forgalomirányító protokollnak (Interior Gateway Protocol, IGP).
1998-ban frissítették az OSPFv2 specifikációt az RFC 2328-ben, mely azóta is az aktuális OSPF RFC.
1999-ben az RFC 2740-ben megjelent az IPv6 támogatására alkalmas OSPFv3. A John Moy, Rob Coltun és Dennis Ferguson alkotta IPv6-os OSPF nem cask egy új, IPv6-ot is támogató protokoll, hanem egy teljesen átdolgozott változat.
2008-ban az RFC 5340 frissítette az OSPFv3-at, most már IPv6-os OSPF (OSPF for IPv6) néven.
MEGJEGYZÉS: A fejezetben, ha csak az OSPFv2, vagy OSPFv3 néven külön nincs jelezve, olyan fogalmakkal és módszerekkel dolgozunk, melyek mindkét rendszer esetében azonosak.