Az OSPF úgynevezett területeket (area) használ a hierarchikus forgalomirányítás megvalósításához, amely ezáltal még hatékonyabbá és skálázhatóbbá válik. Egy OSPF-terület a forgalomirányítók olyan csoportja, melyek LSDB-ikben ugyanazon kapcsolatállapot információkat tartalmazzák.
Az OSPF az alábbi két módon valósítható meg:
- Egyterületű OSPF (Single-Area OSPF) – Az 1. ábra forgalomirányítói egyetlen területhez, a gerinc területhez (backbone area, vagy area 0) tartoznak.
- Többterületű OSPF (Multiarea OSPF) – A 2. ábrán egy hierarchikus, többterületű OSPF kialakítás látható. Valamennyi területnek a gerinc területhez (area 0) kell kapcsolódnia. A területeket összekötő forgalomirányítókat határ forgalomirányítónak (Area Border Routers, ABR) nevezzük.
A többterületű OSPF-el, a hierarchikus forgalomirányítás támogatására az OSPF egy nagyméretű autonóm területet (autonomous system - AS) több kisebb területre tud felosztani. Hierarchikus forgalomirányítás esetén továbbra is megtörténik a területek közti forgalomirányítás (interarea routing), viszont a számításigényes forgalomirányítási feladatok, mint például az adatbázisok újraszámítása, az egyes területeken belül maradnak.
Például valamennyi esetben, amikor egy forgalomirányító egy a területen belüli topológiaváltozásról értesül (új kapcsolatok megjelenése, meglévők törlése, vagy változása), újra futtatja az SPF-algoritmust, egy új SPF-fát hoz létre, majd frissíti a forgalomirányítási táblát. Az SPF-algoritmus számításigényes, a számítási idő pedig függ a terület méretétől.
MEGJEGYZÉS: A topológiaváltozások más területek forgalomirányítóihoz távolságvektor formájában vannak továbbítva. Azaz ezen forgalomirányítóknak elég a forgalomirányítási tábláikat módosítani és nem kell újra futtatni az SPF-algoritmust.
Ha egy területre túl sok forgalomirányító esne, akkor az nagyon megnövelné az LSDB-k méretét és jelentősen növelné a CPU terhelését. Ezért a forgalomirányítók területekbe rendezése hatékonyan oszt fel egy potenciálisan nagy adatbázist több kisebb, és ezért jobban kezelhető adatbázisra.
A többterületű OSPF hierarchikus topológiája az alábbi előnyöket nyújtja:
- Kisebb irányítótáblák – Az irányítótáblák bejegyzéseinek száma csökken, mert a területek között a hálózati címek összevonhatóak. Az útvonalak összevonása alapértelmezetten nem engedélyezett.
- A kapcsolatállapot frissítések okozta többletforgalom csökkenése – Minimalizálja a számítási- és memóriaigényt.
- Az SPF-számítások gyakoriságának csökkentése – A topológiaváltozások hatásának egyetlen területre történő lokalizálása. Például csökken a forgalomirányítási frissítések okozta terhelés, mert az LSA-k elárasztása megáll a terület határán.
A fenti előnyöket a 3. ábra foglalja össze.
Például az R2 forgalomirányító az 51-es terület ABR-je. ABR-ként összegzi az 51-es terület útvonalait a 0-ás terület számára. Ha valamelyik összevont útvonal meghibásodik, az LSA-k cseréje csak az 51-es területet érinti. A legjobb útvonalak meghatározására az 51-es terület forgalomirányítóinak újra kell futtatni az SPF-algoritmust. Eközben a 0-ás és 1-es területek forgalomirányítói nem kapnak semmilyen frissítést, ezért az SPF-algoritmust sem kell újból futtaniuk.
A fejezet a továbbiakban főleg az egyterületű OSPF-el foglalkozik.