Miért van szükség DR és BDR választásra?

A többes hozzáférésű hálózatok az OSPF LSA elárasztás szempontjából két kihívást is jelentenek:

A többszörös szomszédsági viszonyokból származó problémák vizsgálata érdekében nézzük az alábbi összefüggést:

Egyazon többes hozzáférésű hálózathoz kapcsolódó tetszőleges számú forgalomirányító (számukat jelölje n) esetén n (n – 1) / 2 szomszédsági viszony létezik.

Az 1. ábra egy öt forgalomirányítóból álló egyszerű topológiát mutat, melyek ugyanazon többes hozzáférésű Ethernet hálózathoz kapcsolódnak. Valamilyen, a szomszédsági viszonyok számát csökkentő megoldás nélkül, összesen 10 szomszédsági viszony alakulna ki közöttük:

5 (5 – 1) / 2 = 10

Ez így talán nem tűnik soknak, de ha újabb forgalomirányítókat adunk a hálózathoz, akkor a szomszédsági viszonyok száma drasztikusan nő, ahogy azt a 2. ábra is mutatja.

Hogy megértsük a túlzott LSA elárasztás problémáját, játsszuk le a 3. ábra animációját. Az animációban az R2 küld egy LSA-t. Ez az esemény minden más forgalomirányítót is LSA küldésére késztet. Az animáció nem mutatja azokat a kötelező nyugta küldéseket, melyeket az egyes LSA-k fogadása vált ki. Ha egy többes hozzáférésű hálózaton valamennyi forgalomirányító az összes fogadott LSA-t nyugtázza, majd továbbküldi, az kaotikus méretű forgalmat eredményezhet.

A többes hozzáférésű hálózatokon a szomszédsági viszonyok számának és az LSA elárasztás problémájának kezelésére megoldás a kijelölt forgalomirányító (DR). Többes hozzáférésű hálózat esetén az OSPF egy DR-t választ, hogy gyűjtési és elosztási pontként kezelje a küldött és fogadott LSA-kat. A DR meghibásodásának esetére egy BDR-t is választanak. Az összes többi forgalomirányító DROTHER-é válik. A DROTHER egy olyan forgalomirányító, amely se nem DR, se pedig BDR.

Játsszuk le a 4. ábra animációját, hogy lássuk a DR szerepét!