Többféle módon is megadható, hogy melyik interfészek vegyenek részt az OSPFv2 forgalomirányítási folyamatban.
Az 1. ábra mutatja azokat a parancsokat, melyekkel meghatározható, hogy az R1 forgalomirányító mely interfészei vegyenek részt a terület OSPFv2 forgalomirányítási folyamatában. Figyeljük meg a helyettesítő maszkok használatát a megfelelő interfészek hálózati cím alapján történő meghatározásában! Egyterületű OSPF-ről lévén szó az összes területazonosító értéke 0.
Másik lehetséges megoldásként az OSPFv2 a network intf-ip-address 0.0.0.0 area terület_azonosító forgalomirányító konfigurációs paranccsal is engedélyezhető.
A 2. ábra arra példa, hogy hogyan lehet egy interfész IPv4-címét megadni a négy 0-s helyettesítő maszkkal. A network 172.16.3.1 0.0.0.0 area 0 parancs R1 forgalomirányítón történő kiadása engedélyezi a Serial0/0/0 interfésznek a forgalomirányítási folyamatban való részvételét. Ennek megfelelően az OSPFv2 folyamat hirdetni kezdi ezen interfész hálózatát (172.16.3.0/30).
Az interfész meghatározásának az az előnye, hogy a helyettesítő maszk számítás így szükségtelenné válik. Az OSPFv2 az interfészcímet és az alhálózati maszkot használja a hirdetendő hálózat meghatározásakor.
Egyes IOS verziók a helyettesítő maszkok helyett megengedik az alhálózati maszkok használatát. Ebben az esetben az IOS konvertálja át az alhálózati maszkot helyettesítő maszkká.
A 3. ábrán lévő parancsszimulátorral hirdessük az R2-höz kapcsolódó hálózatokat!
MEGJEGYZÉS: A parancsszimulátor használata közben figyeljük meg az R1 (1.1.1.1) és az R2 (2.2.2.2) közötti szomszédsági viszonyt leíró információs üzeneteket. Az IPv4 címzési sémát követő forgalomirányító azonosítók használata megkönnyíti a szomszédok azonosítását.