Ahogy azt az ábra is mutatja az OSPFv2 és OSPFv3 között az alábbi hasonlóságok mutatkoznak:
- Kapcsolatállapot – Az OSPFv2 és az OSPFv3 egyaránt osztály nélküli kapcsolatállapot alapú forgalomirányítási protokoll.
- Forgalomirányítási algoritmus – Mind az OSPFv2, mind az OSPFv3 az SPF-algoritmust használja a forgalomirányítási döntések meghozatalára.
- Mérték – Mind az OSPFv2, mind az OSPFv3 RFC-je mértékként az egy csomag interfészen keresztüli kiküldésének költségét definiálja. Az OSPFv2 és az OSPFv3 esetén egyaránt használható az auto-cost reference-bandwidth referencia-savszelesseg konfigurációs parancs. A parancsnak csak ott van hatása a mértékre, ahol kiadták. Például, ha az OSPFv3 esetében adták ki, akkor nincs hatása az OSPFv2 forgalomirányítási mértékre.
- Területek (Areas) – A több területre bontás koncepciója az OSPFv3 esetében megegyezik az OSPFv2-vel. A többterületű felosztás minimalizálja a kapcsolatállapot elárasztást és jobb stabilitást nyújt az egész OSPF tartománynak.
- OSPF csomagtípusok – Az OSPFv3 ugyanazt az öt alap csomagtípust használja, mint az OSPFv2 (Hello, DBD, LSR, LSU, és LSAck).
- Szomszédság felfedezési mechanizmus – A szomszédsági viszonyok kezelése, beleértve az OSPF szomszédsági állapotokat és eseményeket, változatlan maradt. Az OSPFv2 és az OSPFv3 is egyaránt a Hello mechanizmust használja a szomszédos forgalomirányítók felfedezésére és a szomszédsági viszonyok kialakítására. Viszont az OSPFv3-nál a szomszédsági viszony kialakításához nem szükséges, hogy a szomszédok azonos alhálózatban legyenek. Ez azért lehet így, mert szomszédsági viszonyokat a link-lokális (link-local) címek alapján, és nem a globális egyedi (global unicast) címek szerint építi.
- DR/BDR választás – A DR/BDR választás folyamata az OSPFv3-ban változatlanul megmaradt.
- Forgalomirányító azonosító (Router ID) – Mind az OSPFv2, mind az OSPFv3 egyaránt 32 bites, pontozott decimális formában megadott azonosítókat használ. Tipikusan ez egy IPv4-cím. Az OSPF router-id paranccsal kell konfigurálni az azonosítót. A 32 bites azonosító meghatározásának folyamata a két protokoll esetén azonos. Használjunk manuálisan beállított azonsítót, különben a legmagasabb loopback IPv4-cím lesz az azonosító.