Az EUI-64 formátumú link-lokális címek, vagy az egyes esetekben választott véletlenszerű interfész-azonosítók használata megnehezítik a címek megjegyzését. Mivel az IPv6 forgalomirányítási protokollok IPv6 link-lokális címeket használnak az egyedi címzéshez és az irányítótábla következő ugrás értékeiként, ezért általános gyakorlat, hogy azokat könnyen felismerhetőre és megjegyezhetőre választjuk.
A link-lokális címek kézi konfigurációja lehetővé teszi, hogy olyan címeket válasszunk, melyek könnyen felismerhetőek és megjegyezhetőek. Ugyanakkor egy számos interfésszel rendelkező forgalomirányító valamennyi interfészéhez akár ugyanazt az IPv6 link-lokális címet is rendelhetjük. Ez azért lehetséges, mert a link-lokális cím csak a helyi kommunikációra szolgál.
A link-lokális címek ugyanazzal az interfész paranccsal állíthatók, mint amivel az IPv6 globális egyedi címet hoztuk létre, csak a link-local kulcsszót kell beillesztenünk az ipv6 address parancsba.
A link-lokális címek prefixe az FE80 és FEBF tartományba esik. Ha egy cím ezzel a hextettel (16 bites bitcsoport) kezdődik, akkor a címet a link-local kulcsszónak kell követnie.
Az 1. ábra példája ugyanazt az FE80::1 link-lokális címet konfigurálja az R1 három interfészére. Ahol az FE80::1 címet választottuk az R1 könnyen megjegyezhető link-lokális címeinek.
Egy rövid ellenőrzése a címeknek a 2. ábán igazolja, hogy az R1 interfészeinek link-lokális címei FE80::1-re változtak.
A 3. ábrán parancsszimulátorban állítsuk be az R2 link-lokális címeinek FE80::2 értéket, és az R3 link-lokális címeinek az FE80::3 értéket, majd ellenőrizzzük a beállításokat!