Az IPv6-ban csak nevesített ACL-ek vannak, amelyek konfigurálása hasonlít az IPv4 nevesített kiterjesztett hozzáférési listákéhoz.
Az első ábrán az IPv6 ACL-ek parancsszintaxisa látható, amely hasonló az IPv4 kiterjesztett hozzáférési listáéhoz. Az egyetlen jelentős különbség az IPv6 előtag-hossz használata az IPv4 helyettesítő maszk helyett.
Egy IPv6 ACL konfigurálásának három alapvető lépése:
1. lépés Globális konfigurációs módban használjuk az ipv6 access-list név parancsot az IPv6 ACL létrehozásához. Mint az IPv4 nevesített ACL-ek esetében, az IPv6-nevek is alfanumerikusak, nagybetűérzékenyek és egyedinek is kell lenniük. Ellentétben az IPv4-gyel, itt nem szükséges a "standard" vagy az "extended" kulcsszó használata.
2. lépés Nevesített ACL konfigurációs módban használjuk a permit vagy a deny utasításokat a feltétek megadásához, melyek alapján a csomag továbbításra vagy eldobásra kerül.
3. lépés Térjünk vissza privilegizált EXEC módba az end paranccsal.
A 2. ábra bemutatja egy IPv6 ACL létrehozásának lépéseit az előző topológia egyszerű példáján keresztül. Az első utasítás elnevezi a hozzáférési listát NO-R3-LAN-ACCESS-nek. Hasonlóan az IPv4 nevesített ACL-ekhez, az IPv6 ACL nevek nagybetűs írása sem kötelező, de szembeötlővé teszi őket az aktív konfiguráció olvasásakor.
A második utasítás letiltja a 2001:DB8:CAFE:30::/64 hálózatból származó IPv6-csomagok továbbítását bármely más IPv6-hálózat felé. A harmadik utasítás engedélyez minden más IPv6-csomagot.
A 3. ábra hálózati környezetben mutatja az ACL-t.